Elugrom a természetgyógyászhoz
A kezelőorvos megválasztásának kérdése nem témája
könyvünknek.
Itt általában nem szoktak problémák lenni.
Viszont az a kérdés: "Melyik természetgyógyászt keressem
fel?" sokakat zavarba hoz.
Hogy Önnek kevesebb problémás kérdése legyen, úgy döntöttem, e
fejezetben "belülről mutatom meg a természetgyógyászat műhelytitkait",
elmondom azt, amiről a természetgyógyászok csak ritkán beszélnek
betegeiknek. |
Segít rajtam
vagy nem?
Valóban, kinek is higgyünk? Egyesek azt mondják, hogy a
természetgyógyászat színtiszta sarlatánság, mások szerint a természetgyógyászok
minden betegséget képesek meggyógyítani, még a rákot is. Egyeseknek használ,
másoknak nem.
Személy szerint rajtam tudnak-e segíteni a természetgyógyászok? Ha
pedig igen, akkor bármelyik vagy közülük csak egy? Nem az ablakon dobom-e ki a
pénzemet? És ha csak rosszabb lesz?
Körülbelül e kérdésekkel találja szemben magát, ha
természetgyógyászhoz fordul.
A "Segít rajtam vagy nem?" – ez egyaránt a hagyományos
és alternatív orvoslás alapkérdése. A fontos nem annyira az, mit csinál velem a
természetgyógyász (csak ne fájjon), hanem, hogy újra egészséges legyek, s minél
hosszabb ideig jól érezzem magam.
Hát akkor állapítsuk meg, mi is számít eredményes
gyógyításnak.
Természetesen a legeredményesebbnek a teljes gyógyulás számít. Ez
azt jelenti, hogy megszűnnek a betegség tünetei, Ön minimum öt évig nem tapasztalja
őket, a rendelőintézeti vizsgálatok semmiféle elváltozást nem mutatnak ki – a
röntgenológiai kontroll megállapítja a fekély eltűnését, az ultrahangos vizsgálat
nem észleli a vesében a korábbi köveket. A hagyományos orvoslásban az öt év az az
általánosan elfogadott terminus, amely a teljes gyógyulásra enged következtetni.
A "legjobb eshetőség" fogalma általánosan elterjedt mind
a hagyományos, mind pedig az alternatív gyógyászatban. A legtöbb beteg azonban olyan
bajokkal jelentkezik, amelyek teljesen nem gyógyíthatók.
Mi az, ami gyógyítható?
A migrén, álmatlanság,
lumbágó, porckorongsérv, idegi eredetű fekély, minden gyulladásos megbetegedés:
hörghurut, gyomorhurut, tüdő-, hasnyálmirigy, petefészek gyulladás és sok egyéb.
Jó esetben teljesen megszűnhet a légcsőasztma, a székrekedés, az ekcéma és egyes
más betegségek.
Mi az, ami "gyógyíthatatlan"?
Szándékosan tettem idézőjelbe
a "gyógyíthatatlan" szót, nehogy Önben kialakuljon az a képzet, hogy a
"gyógyíthatatlan" betegségek kezelése perspektívátlan.
Amikor egy betegség nem gyógyítható tökéletesen, gyakran
remiszió, azaz tünet- és fájdalommentes időszak érhető el.
A legtipikusabb betegségek, melyeknél nem várható teljes
gyógyulás, de reális a hosszabb remissziós időszak: porckopás, különféle
hormonális betegségek, enyhe cukorbetegség, vese- és epekő, szívgörcs, magas
vérnyomás, izületi gyulladás és elváltozás, az immungyengeség különféle fajtái
-- allergia, különböző gyulladások, légcső asztma. Még az operálhatatlan
daganatos betegeknél is bekövetkezhet remisszió.
No és melyek azok a betegségek, amelyek "ellenállnak" az
alternatív terápiának? Melyek azok, amelyek eleve reménytelenek? Nagyon kevés van, a
veleszületett betegségeket – Down kórt,
szervi szívbajt, hemofiliát (vérzégenység) – sorolnám ide. Nehezen gyógyíthatók a szembetegségek is, habár
kollégáimnál és nálam is voltak esetek, amikor a páciens látása tartósan,
két-három dioptriát is javult.
Tehát a kérdés, tud-e segíteni a természetgyógyász vagy nem, nem
válaszolható meg egyértelműen. Illetve, megfordítva, egyértelmű, mert minden
esetben meg kell próbálni, hiszen a kérdésre senki sem tud egyértelmű választ adni.
Viszont, hogy sikeres volt-e a kezelés vagy sem, erre vonatkozólag a
természetgyógyász és a beteg véleménye eltérő, sőt, akár ellenkező is lehet.
A kezelés eredményei a
természetgyógyász szerint
Tetszik tudni, milyen
"gyógyulási" arányszámot szokott emlegetni a természetgyógyászok
többsége? 100 %-ot, s csupán a legönkritikusabbak említik a 80 %-ot. Tényleg így
van ez?
Mindenek előtt térjünk vissza a "gyógyulás"
kifejezéshez. Miután gyógyulásról csak öt év tünetmentesség után lehet
beszélni, ha becsületesek akarunk lenni, felejtsük el egyszer s mindenkorra. Miért?
Gyakorlatilag egyetlen természetgyógyász sem kontrollálja
rendelőjében egykori betegeit ötéves tünetmentesség után, így a remissziót nem
tudjuk megkülönböztetni a gyógyulástól. De a gyakorlatlan természetgyógyászok
leggyakrabban már rögtön a gyógykezelés után "gyógyulásról" beszélnek.
"Nem egyszerű dolog egy betegséget meggyógyítani. Függetlenül az alkalmazott
gyógymódtól, a súlyos betegségek esetében a reális szám 10-20 %" -- írja
"Alternatív gyógyászat" című könyvében Steven Bratman amerikai
természetgyógyász.
De honnan van a 100%-os arány? Hazudnak, akik e gyógyulási
százalékot emlegetik? Nem, hanem hisznek abban, hogy ez így is van. Elnézést a
kifejezésért, de vannak botcsinálta természetgyógyászok, akik nem létező
diagnózisokat találnak ki, vakon hisznek igazukban, és abban, hogy mindenkit
"meggyógyítottak".
Jómagam a kezelés eredményeivel kapcsolatban nem a "teljes
gyógyulás" kifejezést fogom használni, hanem négy másik kritériumot: "a
betegség tüneteinek megszűnése", "javulás", "stagnálás"
és "rosszabbodás".
A 80 %-os gyógyulás, amelyről az önkritikus természetgyógyászok
beszélnek, nincs nagyon messze az igazságtól. A különbség az, hogy ez nem a gyógyulási
százalék, hanem a betegek közérzetében beállt javulás számaránya. E
páciensek egy része kétségtelenül teljesen meggyógyult, de nehezen kontrollálható,
konkrétan melyik ez a rész.
Jó eredményt elérni nem olyan nehéz, mint ahogy azt a
kívülálló gondolhatná.
Egy idő után még a legtudatlanabb, legtapasztalatlanabb
természetgyógyász is "begyűjthet" néhány jó véleményt magáról.
Miért? Hát ugyanazért, amit már mondtunk: a gyógyítást nem a természet, hanem a
szervezet végzi.
Tájékoztatásul ismertetem saját – a páciensek közérzetére
épülő – eredményességi adataimat. Az esetek többségében a terápia 3-4
kezelésből állt, egy-egy kezelés azonban többféle eljárás kombinációit is
magába foglalta (akupunktúra, bioenergetikai szuggesztió, masszázs, fizioterápia,
gyógynövény-kúra, homeopátia).
A kezelt személyek száma: 1015 fő.
Jelentős
javulás.............................................................300 beteg (30 %)
Javulás..........................................................................535
beteg (52 %)
Enyhe
javulás................................................................100 beteg (10 %)
Hatástalan
kezelés...................................................... 75 beteg (7.5 %)
Rosszabbodás................................................................5 beteg (0.5
%)
Az egyes betegségek szerinti százalékok az
alábbiak:
|
Betegség
|
Tünetek megszűnése
|
Javulás
|
Hatástalan kezelés
|
Rosszabbodás
|
Stressz,
feszültség Fáradékonyság
Fejfájás, szédülés
Álmatlanság
Hörghurut
Asztma
Szívbetegségek
Magas vérnyomás
Gyomorbetegségek
Bélbetegségek
Epeh. és hasn. betegs.
Vizeletkiv. szervek betegs.
Nőgyógyászati betegség.
Prosztata gyulladás
Immungyengeség
Allergia
Bőrbetegségek
Gerincbántalmak
Izületi gyulladás
Hajhullás
Hipochondria
Agyvérzés utáni állapot
Dohányzás
Rossz-, jóind. daganatok
Gyerekkori enyhe debilitás
Látáscsökkenés
Epilepszia
Halláscsökkenés, fülzúgás
Lábszárfekély |
25 %25 %
35 %
25 %
30 %
25 %
30 %
40 %
47 %
45 %
42 %
30 %
33 %
0 %
-
16 %
9 %
27 %
16 %
37 %
0 %
0 %
87 %
3 %
0 %
0 %
14 %
0 %
42 % |
70 %57 %
58 %
60 %
58 %
50 %
60 %
45 %
45 %
38 %
42 %
45 %
50 %
60 %
80 %
64 %
64 %
56 %
64 %
37 %
65 %
93 %
-
89 %
100 %
42 %
86 %
68 %
58 % |
5 %9 %
7%
15 %
12 %
25 %
10 %
15 %
8 %
17 %
16 %
25 %
17 %
40 %
20 %
20 %
21 %
16 %
18 %
26 %
35 %
7 %
13 %
8 %
0 %
58 %
0 %
32 %
0 % |
0 %
0 %0.4 %
0 %
0 %
0 %
0%
0 %
0 %
0 %
0 %
0 %
0 %
0 %
0 %
0 %
6 %
0.4 %
1.3 %
0 %
0 %
0 %
0 %
0 %
0 %
0 %
0 %
0 %
0 % |
E számok arról tájékoztatnak, milyen mértékben segítenek az
alternatív gyógymódok. Más szakemberek adatai kétségtelenül különböznek az
enyéimtől. Egyes betegségeknél jobbak, mások esetében bizonyára rosszabbak. Én
tulajdonképpen egy tárgyilagos összehasonlító elemzés elkészítéséről
álmodozom. Az időszaki orvosi szakirodalomban néha találkozom közlésekkel, hogy
egyik-másik természetgyógyász tevékenysége komoly szakmai bírálatban részesült.
Azonban sohasem volt alkalmam az ilyen elemzések részletes eredményeit is látnom.
Általában közhelyekre szorítkoznak. Ezért több statisztikai adattal nem rendelkezem.
Okozhat-e bajt a természetgyógyász?
Igen ritkán. A
csontkovácsoknál és a tűvel gyógyítóknál néha megesik. A többiek csupán azzal
árthatnak, ha lebeszélik a beteget egy valóban szükséges operációról. Az a
rosszabbodás, mely fenti statisztikámban öt páciensnél szerepel, valójában nem
rosszabbodás, hanem az alternatív gyógyászatban általános ideiglenes állapot
romlás, amit a beteg a kezelés kudarcaként értékelt. Ezért, ha Ön
természetgyógyászhoz fordul, tulajdonképpen semmit sem kockáztat. Legrosszabb esetben
-- ahogy ezer közül a fenti 75 páciens is tette -- változatlan állapotban marad.
Azonban mint látható, a javulási esélyek sokkal nagyobbak.
Mitől függ a kezelés eredményessége?
A természetgyógyásztól és a pácienstől. Hogy
a természetgyógyásztól hogyan függ, látni fogjuk a " Hogyan kerüljük el a
sarlatánokat?" című részben.
De milyen mértékben függ a kezelési eredmény a pácienstől?
Hatalmas mértékben. A pácienseket három kategóriába lehet
sorolni.
1. Akin bármely, még a tapasztalatlan természetgyógyász vagy a
legegyügyűbb gyógymód is segít. Bármit tegyen vele a gyógyász, mindig jó
eredménnyel végződik. Önszabályozó rendszerük mindenféle procedúrára könnyen
és gyorsan reagál.
2. Aki mérsékelt ellenállást tanúsít a kezeléssel szemben. Ezt,
természetesen nem tudatosan teszi. "Mit ad nekem betegségemért cserében?"
– mintha csak ezt kérdezné a beteg tudatalattija. A természetgyógyászat – harc a
páciens tudatalattijával. Mivel azonban a tudatalatti partizán módjára alattomos és
megfoghatatlan, erővel nem lehet legyőzni, csak ravaszsággal.
3. Aki aktív ellenállást tanúsít a kezeléssel szemben.
Természetesen szintén nem tudatosan. A tudatalatti "nyeresége" abban áll,
hogy a beteg nem gyógyul meg. Tudatalattink erősebb akar lenni tudatunknál és a
természetgyógyásznál.
Az ilyen páciensek által űzött játékok egyike a "Rajtam
senki sem tud segíteni". Közülük néhányan önkéntelenül is a gyenge
természetgyógyászokat választják ki, mennek egyiktől a másikig, ezzel igazolva
"meggyógyíthatatlanságukat".
Eric Berne "Emberi játékok" című könyvében e típus
illusztrációjaként a "Pszichiátria" játékot hozza fel. A beteg tudata
(Berne-nél a "Felnőtt") így szól az orvoshoz: "Eljöttem önhöz, hogy
gyógyítson meg". Tudatalattija (Berne-nél a "Gyermek"): Maga engem sosem
fog meggyógyítani, viszont megtaníthatna, hogyan lehetnék ügyesebb neurotikus"
(más szóval – hogyan tudnám ügyesebben játszani a "Pszichiátria"
játékot).
Az ilyen páciensek betegség-programjának domináns jegye nem a
"lássunk hozzá a gyógyuláshoz", hanem az "úgysem megy semmire".
A tudatalatti egy másik, a beteg és a természetgyógyász elleni
trükkje arra hangolja a pácienst, hogy ne a már megszűnt tünetekre figyeljen fel,
hanem azokra, amelyek még megvannak.
Gyakorta megesik, hogy ez a fajta páciens azzal állít be a
kezelésre, hogy az előző nem használt semmit. "Ugyanúgy fáj a derekam, mint
annak előtte" – jelenti ki győzedelmes hangon. A természetgyógyász a
kartonjába pillant, ahol fel vannak jegyezve a kezelést megelőző panaszok, és
megkérdezi: "Korábban álmatlanságban szenvedett, most hogy van?" –
"Most jól alszom". "És mi van a székrekedéssel?" – "Az is
rendbejött". Hát akkor használt-e a kezelés vagy sem?
Hogyan vélekedik minderről a páciens?
Ha a kezelés folyamán elmúlnak a tünetek, a beteg úgy véli, hogy
"maguktól múltak el".
Mivel azonban bebizonyosodott, hogy a tünetek pont a kezelés alatt
múltak el, ezt kínos volna tagadni, a páciens ezért kelletlenül, de elfogadja, hogy
használt a kezelés.
Ha Ön, tisztelt olvasóm, úgy határoz, hogy természetgyógyászhoz
fordul, mindenekelőtt szíveskedjék eldönteni magában, gyógyulni megy-e vagy csak
megpróbálja azt. Ez elvi kérdés, ugyanis tőle függ a "használ – nem
használ".
Azonban, bizonyára az ellenkező játékot sem érdemes játszani,
amit Eric Berne ugyanabban a könyvben "Parasztasszony" néven írt le.
Az izületi gyulladásban szenvedő parasztasszonyt megvizsgálja a
professzor. Az esetet annyira érdekesnek tartja, hogy megmutatja medikusainak is. Nemcsak
a betegség jellemzőit mondja el, hanem azt is elmeséli, hogyan kell gyógyítani. Az
egész procedúra a parasztasszonyt áhítatos izgalommal tölti el. Aztán a professzor
átadja neki a receptet, újra elmagyarázza, hogyan kell magát kezelnie, és az asszony
elindul hazafelé. Ennek ellenére az asszony sohasem fogja felhasználni a receptet.
Először, mert a falujában nincs patika; másodszor, ha volna is, a parasztasszony soha
ki nem adná a kezéből ez a szent "ereklyét". Ami a további kezelést
illeti, az asszonynak semmi lehetősége sincs sem a diéta betartására, sem a vízkúra
elvégzésére. Amint élt, úgy él továbbra is, az izületi gyulladástól
megnyomorodva, de boldogan, hogy mindenkinek elmesélheti, micsoda pompás kezelést írt
fel neki a professzor.
Sok év után úgy adódott, hogy a professzor az adott falun utazott
keresztül. Felismerte a parasztasszonyt, aki odafutott hozzá és megcsókolta a kezét,
felelevenítve a csodálatos kezelést, amit neki írt fel oly sok évvel azelőtt. A
professzor különösen attól volt boldog, mennyire használt a gyógymód. Mindez
annyira hízelgett hiúságának, hogy észre sem vette: az asszony ugyanúgy sántít,
mint annak előtte.
Mindez azonban csupán a "javulás" speciális esete. A
valóságban sok beteg tényleg jól érzi magát a kezelés után.
Kell-e hinni?
Ha Ön kijelenti,
hogy hisz a természetgyógyászatban és biztos a gyógyulásban, akkor anélkül nem
mond igazat, hogy ez Önben tudatosulna.
Ön kétségkívül meg van győződve hite felől. Az igazság viszont
az, hogy nem Ön hiszi ezt, hanem csak a tudatos énje. Tudatalattija azonban, amellyel
elsősorban dolgunk lesz a gyógykezelés folyamán, nem hisz senkinek és semminek.
Másrészt viszont, ha Ön kijelenti, hogy abszolút nem hisz a
természetgyógyászatban és kezelésének sikerében, akkor szintén anélkül nem mond
igazat, hogy ez Önben tudatosulna. A lelke mélyén mégiscsak van egy szikrányi
remény, hogy "hátha mégis sikerül", és ez éppen elegendő lehet a jó
eredmény elérésében.
A természetgyógyászatba vetett hit nem elengedhetetlen feltétele a
gyógyulásnak.
Ha egy beteg felkeres, és többször kijelenti, hogy "nagyon hisz
bennem", ez óvatossá tesz engem, mert tudom, ez esetben a gyógyulásáért
folytatott harc nem lesz könnyű. Amikor viszont a páciens nem halmoz el a bókjaival,
hanem azt mondja, "meglátjuk", gyakran gyorsabban elérhetők az eredmények.
Meddig tart az
eredmény?
Ezt csak körülbelül
tudom megmondani, mert ha a kezelés után a páciens jól érzi magát, többé nem jön
vissza. Ha a kezelés csak rövid ideig használ, szintén nem jön vissza. Azok
elmondásaiból viszont, akik visszajöttek kontrollra, és azoktól a volt
pácienseimtől, akikkel véletlenül összefutottam az utcán, tudom, hogy a "Rajtam
senki sem tud segíteni" című játékot játszóknál, a javulás minimum néhány
hónapig, néha pedig néhány évig is eltart. Akik kezeléseim után teljesen
egészségesnek érezték magukat, azok mintegy felénél soha többé nem tértek vissza
a betegség tünetei.
Hogyan kerüljük el a
sarlatánokat?
Hogy megértsük, mi is a sarlatánság, gondoljunk
vissza, kiket is illettek e szóval. A Biblia szerint a farizeusok azt terjesztették,
hogy Krisztus az "ördögök fejedelme nevében" gyógyít. Annak idején a
sarlatánság címkéjét aggatták Sámuel Hannemanra, a homeopátia megalapítójára, a
Bécsből elűzött Messmer doktorra, Sigmund Freudra és más kiemelkedő orvosokra és
természetgyógyászokra.
Ha így viszonyultak a nagyságokhoz, mit várhatunk a többitől? A
következőt: az a szkeptikus, akinek halvány fogalma sincs a természetgyógyászatról,
bárkit lesarlatánozhat. A "sarlatán" a beszélő számára nagyon kényelmes
szó, hogy a számára unszimpatikus természetgyógyászt vele illesse.
Könnyen támad az a benyomása az embernek, hogy az egész alternatív
gyógyászat egy nagy szélhámosság. Gondoljon csak bele, a reflexterapeuták
akupunktúrás pontokat használnak fel, amelyeket senki soha nem látott, a
bioenergetikusok olyan misztikus térrel operálnak, amelyet semmiféle műszerrel nem
lehet kimutatni, a homeopaták pedig olyan készítményeket írnak fel, amelyekben soha
sincs egyetlen olyan gyógyszer molekula sem, aminek ők a készítményt nevezik. A
bolondját járatják szegény beteggel, de még mennyire!
Körülbelül ezt az érvelést használják fel az akadémikus
gyógyászat "védelmezői" és az alternatív gyógyászat ellenfelei.
De hiszen az alternatív gyógyászat épp azért alternatív, mert nem
illeszkedik a szokványos logikai törvényekhez. Megvannak a maga szabályai. Akkor
válik szélhámossággá és sarlatánizmussá, ha olyan valaki nevezi magát
természetgyógyásznak, aki nem ismeri törvényszerűségeit és nincsenek gyakorlati
készségei a gyógyászat terén. Találkoztam akupunktőrökkel, akik mindössze 5-6
pontot ismertek, "homeopatákkal", akik négyféle receptet tudtak felírni,
"bioenergetikusokkal", akiknek csak homályos elképzeléseik voltak a
bioenergiáról és természetgyógyász apostolokkal, akik tiszteletesi rangot
sajátítottak ki maguknak.
Létezik egy módszer, amelyben a szélhámosságot a daganattól vagy
más "felesleges" képződményektől való megszabadulás szuggerálására
használják. Ezzel a módszerrel a Fülöp-szigeti gyógyászok dolgoznak.
Magyarországon ugyancsak megjelentek a tanulatlan Fülöp-szigetiek, s nem ajánlom
Önnek, hogy a hálójukba kerüljön.
E gyógyászok állítólag kés nélkül a testbe hatolva és a
betegséget onnan "kihúzva" végzik "műtétjeiket". A műtétnél
jelenlevők látják a vért és azt, "amint a kéz a testbe hatol".
Mi ez? Szélhámosság. Ugyanis a vér, a kéz behatolása a testbe és
a szervek kivétele nem más, mint bűvészmutatvány.
Vagy mégiscsak igaz? Semmiképp sem. A "kivett" testrészek
vizsgálata kimutatta, hogy ezek nem emberi szövetek, hanem háziállatok (tyúkok,
nyulak) szervei, melyeket a "sebészek" az "operáció" előtt
ravaszul elrejtenek tenyerükben, aztán a kellő időpontban mindenki szemeláttára
"kihúznak a testből". Abban a városban, ahol korábban laktam, szintén
rendel egy ilyen "szakember". Rendelés előtt mindig vásárol néhány kiló
sertésmájat, apró darabokra vágja, lefagyasztja, majd a beavatkozás során
"kiveszi" a betegből. A vér nem a "műtét" eredményeképpen
jelenik meg, hanem azért, mert a fagyasztott májdarab közben megolvad a
"sebész" kezében.
Szélhámosság helyett nevezhetjük-e ezt trükknek? Nem, mert a
bűvész vagy illuzionista előre bejelenti, hogy bűvészmutatvány következik, ezek
viszont az egészet valóságként állítják be.
Miért szeretik e szélhámosok annyira a rákos betegeket? Mert ha az
ember megtudja, hogy megállapították nála e szörnyű betegséget, akkor minden pénze
elértéktelenedik. "Minek a pénz, amikor úgyis meghalok?" S ezek az emberek
nem egyszer bármilyen összeget képesek odaadni, még ha a házukat kell is eladni,
csakhogy reménykedhessenek a gyógyulásban. És ezt használják ki a "kés
nélkül operáló" banditák.
Sarlatánságnak nevezhetjük-e ezt? Igen. De még ezek a sarlatánok
is segítenek a betegek egy elenyésző részén. Persze nem azzal, hogy
"kiveszik" belőlük a daganatot, hanem azzal, hogy a "betegség
kiemelésének" szuggerálásával közvetett úton működésbe hozzák a szervezet
önszabályozó rendszerét.
Ez persze nem más, mint szélhámosság. Más az, amikor a
tapasztalatlan, kezdő természetgyógyász nem sarlatán ugyan, de még nem is igazi
természetgyógyász. Habár itt sem minden egyértelmű. Például két ápolónő
dolgozik az egyik reanimációs osztályon. A következő váltásig életben akarják
tartani a haldokló beteget. Fogalmuk sincs a bioenergia törvényszerűségeiről, de
mintegy intuitíve megállnak az ágy fejénél-lábánál, és karjukat kinyújtják a
haldokló felé. Ezzel egyfajta energia-mezőt hoznak létre, mely nem engedi, hogy a
beteg "lelke" eltávozzon. A reménytelen beteg pedig nem hal meg.
Sarlatánságot művel-e a két nővér? Úgy vélem, aligha szándékszik valaki is e
címkét rájuk akasztani.
Természetgyógyász úr, mutassa a papírjait!
Az orvosok minősége legfőképpen attól függ,
mennyire voltak szorgalmasak tanulmányaik során. A tehetség másodlagos szerepet
játszik.
A természetgyógyászat esetében más a helyzet. Itt tehetségre van szükség. Amikor
gyógyításra kerül a sor, gyakran kiderül, hogy az agyonreklámozott
természetgyógyász bizonyul a leggyengébbnek, azaz tehetsége inkább az
önreklámozásban mutatkozik meg, s jóval kevésbé a gyógyításban.
Persze, még a legtehetségtelenebb természetgyógyász sem fogja
magát "közepes színvonalú szakembernek" nevezi. Legfeljebb az egyhetes
tanfolyamot most végzett háziasszony. A praktizáló természetgyógyász viszont
feltétlenül megmutatja Önnek gyönyörű, szalaggal átfűzött oklevelét vagy az
arról szóló igazolást, hogy Hippokratész keze alatt szerezte gyakorlatát. Mindez
azonban abszolút semmit sem mond kvalitásairól.
Olyan dokumentum, amely a természetgyógyász kvalitásait
bizonyítaná -- nem létezik.
Létezik viszont az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet
engedélye, mely igazolja, hogy az adott természetgyógyász közel engedhető az
emberekhez.
Ha ön megérkezik a rendelőbe, feltétlenül győződjék meg
ezen engedély megléte felől.
Egyrészt, ez olyan, mintha a taxistól elkérnénk a jogosítványát,
másrészt, – ha Ön valami gyanúsat észlel – vagy "szálljon ki", vagy
pedig győződjék meg az engedély meglétéről.
Mi vitte rá erre a foglalkozásra, természetgyógyász úr?
E kérdést Ön bizonyára nem teszi fel vizsgálat
közben. De ha alkalom adódik, jó ha az ismerősökön keresztül vagy más módon
kideríti, hogyan lett természetgyógyász az ön gyógyítójából.
Mindenki a sajátútját járja. Viszont léteznek bizonyos általános
törvényszerűségek is. Vizsgáljunk meg közülük néhányat.
Első változat. Ha valaki légcső asztmája, reumája vagy
ki tudja milyen baja miatt kénytelen gyakran orvoshoz fordulni, előbb vagy utóbb
kiábrándul az orvostudományból és "saját kezébe veszi" a gyógyítását.
Mivel életkora és az akadémikus orvoslás iránti kételyei nem teszik lehetővé az
orvosi egyetem elvégzését, az ilyen ember először olvasni kezdi a szakirodalmat, majd
beiratkozik egy természetgyógyász tanfolyamra, ily módon remélve, hogy meggyógyítja
magát. Ilyen helyzetbe azok az anyák kerülnek gyakran, akiknek gyermeke
gyógyíthatatlan betegségben szenved.
Az ilyen tanfolyamok elvégzése után körülbelül minden harmadik
ember tényleg képes bizonyos mértékben javítani saját vagy hozzátartozói
egészségi állapotán (ami már jó dolog), míg közülük minden századik elvégzi a
második, harmadik tanfolyamot is és ezután hivatásszerűen is hozzáfog a
természetgyógyászathoz, azaz – "pénzért".
Második változat. "Ráuntam a munkámra, kevés a
fizetésem. Egyébként is, kéne már valamire menni. Megpróbáltam elhelyezkedni egy
jó cégnél, nem vettek fel. Belekóstoltam a kereskedésbe, nem jött össze. Esetleg
természetgyógyász legyek? Mostanában majdnem mindenki ezzel foglalkozik. Hátha lesz
hozzá tehetségem?"
Így lesz valakiből iparos ember, aki inkább törődik a
pénztárcájával, semmint a betegekkel.
Harmadik változat. Van az embereknek egy típusa, aki nem tud
meglenni hobbi nélkül. Bármihez fognak, mindenben magas színvonalra jutnak. Ilyen
kedvenc időtöltés lehet az autószerelés, konyhaművészet, festészet, varrás,
nyelvtanulás, számítógép, sokminden más, köztük a természetgyógyászat is. Ez a
hobbi idővel aztán hivatássá alakul, de magas szintű hobbiként is megmaradhat.
A természetgyógyászathoz vezető harmadik út kedvezőbb az előző
kettőnél, azonban neki is megvannak a hibái. Egyrészt az orvoslás az a foglalkozási
ág, ahol tényleg elkerülhetetlenül szükséges a legalább középfokú hagyományos
képzettség plusz néhány év szakorvos felügyelete alatt végzett gyakorlat.
Másrészt sok kiváló embert ismerek, akik egy rakás szakirodalmat elolvastak,
különböző tanfolyamokat végeztek, elméletileg otthon vannak a témában, képesek
oktatni vagy akár könyvet írni is róla, csak egyre nem képesek – a gyógyításra.
Negyedik változat. Családi hagyomány. A valódi népi
gyógyítók gyermekkoruktól fogva figyelték meg ezt e tevékenységet, miközben
szüleiktől vagy rokonaiktól elsajátították a mesterfogásokat. Rendkívül fontos,
hogy e művészetet ne előadótermekben tanuljuk, hanem magától a Mestertől,
Tanítótól, mellette állva, miközben a betegeket gyógyítja.
Ötödik változat. A veleszületett, spontán kifejlődő
talentum. E változat meglehetősen ritka. Sokkal gyakoribb, amikor az
"őstehetség" valójában nincs meg, hanem csak reklámfogás.
Hatodik változat. Az olyan orvos, aki éveket töltött a
hagyományos orvoslásban, s egyszer csak úgy érzi, hogy nem a diagnózis
megállapításához, hanem a teljes értékű gyógyításhoz nem elegendő a gyógyszer.
Ezért az ilyen orvos megtanulja az akupunktúrát, homeopátiát, manuális gyógyítást
és sokminden mást.
A hetedik, nyolcadik, húszadik változat már csupán speciális
esetek, melyeknek megvan ugyan a teljes létjogosultságuk, de jóval ritkábban fordulnak
elő, mint az első hat verzió.
Hogy mi a javaslatom, Ön kit részesítsen előnyben a fenti hat
természetgyógyász közül? Akit jónak lát, csak azt ne, aki egy vagy akár három
évvel ezelőtt bányász volt, s a létszámleépítés miatt
"természetgyógyász" lett belőle.
Természetgyógyász úr, minek Önnek
kulcscsomó és álkulcs?
Ahhoz hogy kinyissuk az ajtót, kulcsra van
szükségünk. Ahhoz, hogy néhány ajtót nyissunk ki, néhány kulcs kell. Esetünkben
az ajtó a beteg, akit "ki kell nyitni", hogy a betegséget "kivegyük
belőle", a kulcs pedig a gyógyító eljárás.
Az alternatív orvosok és a természetgyógyászok három típust
alkotnak.
1. Azok, akik mindenhova ugyanazt a kulcsot dugják. Ez azt
jelenti, hogy az ilyen szakember csak egy módszert ismer és azt alkalmazza függetlenül
minden betegtől.
2. Azok, akiknek van néhány kulcsuk, akik nem voltak lusták és
jól elsajátítottak néhány gyógymódot. Itt sokkal nagyobb annak az esélye, hogy
segítenek a betegen, mint az első esetben. A második típus azt veszi elő
fegyvertárából, amely a betegnek éppen kell, s nem dug nem odaillő kulcsot a zárba.
3. Azok, akiknek a különleges ajtókhoz megvan a különleges kulcsuk.
A különleges ajtó a beteg a maga "különleges" betegségével. Ilyen esetben
nem felel meg akármelyik szakember, hanem csak az, aki tudja, hogyan kell meggyógyítani
az adott konkrét betegséget – dadogás, ágybavizelés, fóbiák, alkoholizmus,
dohányzás, porckorong-elmozdulás. Az ilyen természetgyógyászok nem fogadnak
mindenkit sorban, hanem csak a "profiljuk" szerint. Személy szerint én sokkal
inkább megbízom az ilyen szakemberekben, mint azokban, akik "mindent
vállalnak".
No és mi az az álkulcs?
A hírnév. A híres szakemberek több beteget meggyógyítanak, mint a
kevésbé nevesek, ez tény. Úgy gondolom, az eredményeknek csak 50 %-át adja a
képzettség, tapasztalat és tehetség, a többi 50 %-ot a hírneves orvos, illetve
természetgyógyász által való kezelés ténye adja. Ez így van rendjén, és a beteg
önszabályozó mechanizmusainak jó katalizátoraként működik.
A bíróság! Álljanak fel!
Esetünkben nem bűntető-, hanem etikai bírósági
tárgyalásra kerül sor. A teremtő a pozitív és negatív tulajdonságok teljes
készletével áldott meg minden embert. Képletesen szólva az embert folyadékkal tele
edényként foghatjuk fel: alul az üledék, felül a kristálytiszta víz. S csupán az
határozza meg, "tiszta" vagy "piszkos"-e az adott ember, hogy az
edény meghatározott szintjéről szokott vizet inni vagy csak a felső tiszta
rétegekben úszkál. Esetünkben a "tiszta"– "piszkos" jelzőnek
semmi köze a szervezetnek levegőtől, ételtől vagy betegségtől származó
szennyezettségéhez. Csupán az etikai "szennyezettségre" gondolunk. És e
vonatkozásban a természetgyógyászok cseppet sem különböznek a többi embertől. Ha
egynémely foglalkozásnál nem is oly fontos, mennyire etikus az ember, a
természetgyógyászatban ez kardinális kérdés.
Az etikátlanság a természetgyógyászatban legfőképpen három
paraméterben mutatkozik meg:
– A saját inkompetencia figyelmen kívül hagyása.
– A hazugság.
– A pénz mindenek felett.
Minden orvos és természetgyógyász ismeretei korlátozottak. Senki
sem kompetens "mindenben". Mindenki, aki betegekkel dolgozik, kénytelen
elkövetni a saját inkompetenciának figyelmen kívül hagyását. De csak bizonyos
határig, ahol írva vagyon: primum non nocere, azaz – mindenek előtt ne árts!
Az alábbi történetet egykori tanárom mondta el nekem. Egyszer a
lánya furcsa csomót vett észre a mellében. A kórházi kivizsgálás alapján az
orvosok döntöttek – operálni kell. Fiatal hölgy lévén, a tanárom lánya "nem
akarta elcsúfítani a mellét" és egy természetgyógyásztól kért
gyógykezelést. A "természetgyógyász" tudott az orvosi döntésről, ennek
ellenére kijelentette, hogy "mindennemű operáció nélkül" meggyógyítja.
Melegvizes borogatást írt elő a betegnek és meghagyta, hogy egy hónap múlva újra
jelentkezzék. Azt követően, annak ellenére, hogy a daganat egyre nagyobbodott, újabb
egy hónapot írt elő. Aztán... meghalt a lány, mert a daganatot már nem lehetett
megoperálni.
Vajon egyedi esettel állunk szemben? Nem, lépten-nyomon előforduló
és megtorlatlan bűntényről van szó.
Az inkompetencia és hazugság határán vannak az olyan gyakori
reklámok, mint "Sikerrel gyógyítom a pikkelysömört, cukorbajt, szürkehályogot,
rákot" és más igen nehezen gyógyítható betegségeket. A hazugság egyúttal a
nem hagyományos gyógyászat prostituálását, annak kontár szintű művelését is
jelenti, az alternatív gyógymódokba vetett hit, azok törvényeinek ismerete,
megértésének szándéka nélkül.
S mi történik akkor, ha nem az eredményre, hanem a pénzre való
törekvés dominál? Amikor a természetgyógyász szükségtelen kúrákat ír elő és
ok nélkül magához láncolja a beteget ahelyett, hogy megfelelő szakorvoshoz
irányítaná, – az a pénzéhességnek gyakran tapasztalható megnyilvánulása. A
szükségtelen procedúrák előírása nem kíván kommentárt. A "beteg magához
láncolása" viszont minden országban bevett szokás mind a természetgyógyászok,
mind pedig az orvosok körében. Egyik kollégám, aki korábban Németországban
asszisztensként dolgozott egy belgyógyász mellett, mesélte a következő esetet. Az
egyik beteg sokadik alkalommal jelent meg a belgyógyász orvosnál krónikus
vesegörccsel. Az orvos hónapokon át olyan gyógyszereket írt fel neki, melyek
nyilvánvalóan hatástalanok voltak a betegségre, viszont jó hatással voltak az ő
pénztárcájára. A kollégám, akinek számára hamar világossá vált a helyzet, a
főnöke tudta nélkül azonnal urológushoz irányította a beteget. A vesekő
porhanyítás teljesen megszűntette szegény szenvedéseit. "A németek inkább
felakasztják magukat, semhogy máshoz irányítsák pácienseiket" – vonta le
kollégám a következtetést.
– Apa, te 30 évig kezelted Mr. Johnsont, én meg, hogy orvos lettem,
egy hét alatt meggyógyítottam.
– Fiam, ha én egy hét alatt meggyógyítottam volna, mit gondolsz,
lett volna pénzünk, hogy elvégezd az orvosi egyetemet?
Ez a vicc az életből vétetett.
A természetgyógyász megválasztása
Kihez nem érdemes fordulni
Az "ijesztgetőkhöz", a "próbálgatókhoz" és a
"fölényesekhez". Hogy kik is ezek, Ön megtudhatja a " Mit lát a
páciens, ha ránéz a természetgyógyászra?" című fejezetből.
Meneküljön attól, aki "100 %-os sikerrel
gyógyít", aki nem képes eredményeit objektívan megítélni, a sikert a
kudarctól megkülönböztetni.
Ne higgyen annak, aki
kijelenti, hogy az ő módszere minden betegséget meggyógyít.
Ne forduljon ahhoz, aki a hivatalos orvostudomány
ellensége, aki azzal csinál magának "image"-t, hogy mindenkit leszól, aki
kijelenti, hogy ő az egyetlen, aki Önt meg tudja gyógyítani, aki képtelen betegét
konzultációs céllal másik szakorvoshoz irányítani.
Minél
érthetetlenebbül és "tudományszerűbben" fejezi ki magát egy
természetgyógyász, annál nagyobb annak valószínűsége, hogy
"tudományából" semmit sem ért.
A természetgyógyászatban nincsenek titulusok. Ha
Ön netán találkozna "a parapszichológiai intézet elnökével", az
akupunktúra-tudományok akadémikusával" vagy "a bioenergia
professzorával", tudnia kell, hogy Önnek száz ilyen esetből száz alkalommal
szélhámossal van dolga.
Kihez érdemes fordulni
Aki a természetgyógyász tevékenységhez hivatalos engedéllyel
rendelkezik.
Érdeklődje
meg, mióta foglalkozik természetgyógyászattal az illető. Minél régebb óta, s
minél híresebb, Önnek annál jobbak az esélyei.
Forduljon
ahhoz, aki nemcsak egy gyógymódot ismer. Ha viszont csak egyet ismer és kezelési
eredményei gyengék, azt javasolja Önnek, hogy konzultáljon más szakemberekkel is.
Ne kötődjön
egy helyhez. Ne féljen a gyógymód-vagy természetgyógyász cserétől. Egy idő után
Ön tapasztalatot szerez és eligazodik abban, ki kicsoda.
A
természetgyógyászok megítélésekor alkalmazza ugyanazokat a kritériumokat, amelyeket
autószerelők vagy kőművesek esetében szokott alkalmazni. Döntsön személyes
szimpátiája és élettapasztalata alapján.
A reklám tehát
csalás?
Mivel
kezdődik a természetgyógyász felkutatása? Ha nincs tájékozott ismerősünk, akkor a
hirdetések átnézésével. De a reklám fondorlatos ám! Minden reklámszöveg egyetlen
egy burkolt célzásra vezethető vissza: "Hagyd nálunk a pénzedet". Ez áll a
pedálos hűtőszekrényre vagy morzsa-felszívóra csakúgy, mint az alternatív
gyógyászati központra.
Van egy általános szabály:
Minél nagyobb és harsányabb a reklám, annál rosszabb az áru, amit
ránk akarnak sózni.
Mert mit is akarnak a reklám-menedzserek az agyunkba vésni? Hogy a
"Káriel" mosópor jobb az "átlagos" mosópornál. Hogy Sziamiában
olcsóbb a nyaralás, mint az "átlagos" országokban. Hogy a "Fjord"
személyautó a leges..., hogy is mondjam, egyszóval: ezt az autót kell vásárolni és
kész.
Miről hallgat az ilyen reklám? Hogy a "Káriel" a
legátlagosabb, vagyis egy középszerű mosópor. Hogy Sziamiában azért olcsóbb a
nyaralás, mert igényes ember nem megy oda nyaralni. Hogy a reklámozott
"Fjord" ugyan némileg drágább a "Holtwagennél" meg a
"Micupicinél", viszont annál nagyobb az étvágya.
A reklám funkciója a csábítás. No és természetesen, hogy
rávegyen bennünket arra, hogy a csábító holmi birtoklásáért cserében odaadjunk
néhány bankjegyet. Tiszta ügy. Ki-ki megkapja, amit kíván.
A természetgyógyász szolgáltatások reklámozásának persze
megvannak a maga sajátosságai. De bárhogy is legyen, ha Ön rábukkan egy
természetgyógyász reklámra, abban biztos lehet, hogy az illetőnek kevesebb betege
van, mint szeretné. Ha egy természetgyógyásznak elegendő páciense van, az kivételes
eset. Ilyen alig akad egy-kettő. Ezek alapvetően azok, akik heti egy-két napot, vagy
nem teljes munkaidőben dolgoznak, vagy pedig szolgáltatásaik térítésmentesek.
Kollégáim túlnyomó részénél kevés a beteg. Tetszik tudni, a konkurencia. De
közülük nem sokan szándékoznak élni a reklám lehetőségével. Miért? Mert nem
értenek hozzá, mert nem akarnak "villogni" az adóhivatal előtt, mert
sajnálják "kidobni" a pénzt a reklámra. Olyanok is vannak, akik "rangon
alulinak" tartják az önreklámozást.
Egyébként az orvosok és természetgyógyászok számára
Magyarországon tilos a reklám. A cigaretta-reklám ugyanakkor engedélyezett. Eredeti,
nemdebár?
És mit tesznek, akik "behajtanak a tilosba"? Általában
megpróbálnak összehozni egy TV-, rádió-vagy sajtó-interjút, reklámcédulát
helyeznek el a postaládákban, végigtelefonálják egykori betegeiket, hogylétük
felől érdeklődve és tapintatosan felkínálják szolgáltatásaikat. Amikor a
természetgyógyászat "divatos", minden remekül működik. Így volt ez a
nyolcvanas évek végén és a kilencvenesek elején. Jelenleg a TV-reklámra fordított
pénz nem térül meg (csupán a természetgyógyászati reklámról beszélünk), a
rádió-reklám eredményeként csak néhány beteg jelentkezik, a postaládákban
elhelyezett reklámcédulás módszer meglehetősen munkaigényes és nem eléggé
hatékony. Úgy hogy, marad az újság. A legelterjedtebb az apróhirdetés.
Az elmondottakból az alábbi
következtetést szeretném levonni. Ha Ön úgy érzi, érdemes elmennie a
természetgyógyászhoz, de egyet sem ismer közülük, s csakis az újságok alapján van
remény, hogy talál egyet, akkor:
Ne hagyja abba a keresést az első hirdetés elolvasása után.
Nézzen át minden lehetséges reklámot.
Telefonálja végig az összes címet,
amit talált. A telefonbeszélgetés jóval több információt biztosít, mint néhány
reklám-mondat.
Látogasson meg három-négy
természetgyógyászt azok közül, akik elnyerték bizalmát. Figyelje meg őket a
néhány oldallal korábban leírt szempontok alapján.
Maradjon meg közülük annál, akit a
legkompetensebbnek talál.
Mennyibe kerül a
gyógyulás?
Minden tovább tart, mint ahogy terveztük,
rosszabbul sikerül, mint gondoltuk
és többe kerül, mint szerettük volna.
Murphy törvénye
Ez a törvény a természetgyógyászatra is érvényes. A beteg egyetlen
kezeléstől, véglegesen és mérsékel áron szeretne meggyógyulni. Ám ez viszonylag
ritkán sikerül. A valóságban több kezelésre van szükség, nincs garancia a teljes
gyógyulásra, a költség pedig néha többszöröse annak, amit kezdetben gondoltunk.
Ezért aztán, ha természetgyógyászhoz kíván menni, ne gondolja, hogy megússza egy
ezresből.
Na de mennyiből?
Hagyjuk ki a számításból azokat a híres európai specialistákat,
akiknél egy kezelés akár 200 euro is lehet. Kelet-Európában, Oroszországban és
Kínában átlagban 10-15 dollár egy kezelés, Nyugat-Európában és az Egyesült
Államokban pedig 30-100 dollár. Mint tetszik látni, egy országon belül akár
háromszoros különbség is lehet a tarifák között.
Melyik természetgyógyászt keressük fel: a drágát vagy az olcsót?
Itt nem érvényes az angol mondás, mely szerint nem vagyunk annyira
gazdagok, hogy olcsó holmit vásároljunk. Ha Ön nem akarja kidobni felesleges pénzét
az ablakon, akkor ugyanazt kell tennie, mint egy mosógép vagy egy fajtiszta kutya
vételekor: mielőtt a pénztárhoz megy, tanulmányoznia kell a piacot. A
természetgyógyászat nem mosógép. Ez kézi munka. A mester által készített darab
mindig drágább a segéd munkájánál. A magasan kvalifikált természetgyógyász
mindig drágább a félig műkedvelőnél. Ez természetes. Azonban nem ritka, hogy egy
kezelés ára nem a szaktudás miatt magasabb, hanem mert az adott egészségközpont
felkapott helyen van, a rendelő "dizájnja" drágább vagy pedig tele van
szükségtelen műszerekkel. Néha pedig magasabb és punktum. Ismerek néhány
középszerű gyógyászt, akiknél egy kezelés 3-5-ször drágább, mint másoknál. Az
illető azzal kreál magának hírnevet, amire "buknak" a hiszékeny kuncsaftok,
gondolván, hogy "ha drágább, akkor jobb". Pedig nem jobb.
A magas honorárium nem garantálja a természetgyógyász
szaktudását.
Ezért Ön álljon ellen a "nagy számok bűvöletének". Amikor
természetgyógyászhoz megy, ne a tarifából induljon ki, hanem a bizalomból, amit
iránta táplál. Habár ez a kritérium sem objektív. Megesik, hogy Ön kezdetben
boldog, hogy ilyen jó természetgyógyászra lelt. A második-harmadik kezelés után
azonban kiábrándul belőle, mert nem tapasztal semmi javulást.Ezért:
Ne menjen bele abba, hogy előre kifizeti az egész kezelési ciklust.
Ha selejtes TV-készüléket vásárolt, Ön habozás nélkül visszaviszi a
boltba. Ha azonban "selejtes" természetgyógyásszal hozta össze a sors, a
pénzét nem kapja vissza. Miért? Mert az ilyen gyógyász játszi könnyedséggel talál
ki ezernyi kifogást. "Igaz, nincs eredmény, de hiszen még a kezelés sem ért
véget". "Igen, vége a kezelési ciklusnak. Ön úgy véli, hogy semmit sem
javult. Én megtettem mindent. Mit szólna még egy kúrához?"; "Hát ez után
a ciklus után sem javult? Hogy micsoda rámenős páciensek vannak..." A
természetgyógyász így megkapja a pénzét, Ön pedig teljesen kiábrándul az
alternatív gyógyászatból.
Mit lát a páciens, ha ránéz
a természetgyógyászra?
A beteg számára a természetgyógyász rendelése, főleg az első, különleges
esemény, ezért ilyenkor mindenre fokozottan figyel. Ön észreveszi a szemetet a
rendelőn kívül vagy azon belül, csakúgy, mint azt is, ha a rendelő egy nyirkos
alagsorban van. Vonja csak le a következtetést: ahogy a munkahelyéhez, ugyanúgy
viszonyul Önhöz is a természetgyógyász. Ha pedig ellenkezőleg – tisztaság van, a
berendezés a szeretet nyomait viseli magán, akkor nő az esélye, hogy Önt is tisztelik
majd. Persze a "megtisztelő" gyógykezelés általában drágább is, mint
"csak úgy".
És most nézzük magát a természetgyógyászt. Attól függően,
milyen tónusban folytatják le első beszélgetésüket a páciensekkel, a
természetgyógyászok különböző kategóriákba sorolhatók. Vannak köztük
ijesztgetők, próbálgatók, fölényesek és olyanok is (kisebbségben), akik reálisan
mérik fel képességeiket.
Az ijesztgető. Első nekifutásra olyan félelmetes
betegséget állapít meg, amit Ön nem is gyanított. Tetszik tudni, az Ön mája
"elszennyeződött", "kiszáradófélben van az agyveleje", "a
gerince már semmire sem jó". Leggyakoribb persze, a "kezdődő rák".
Meggyógyítani, természetesen, ő és csakis ő képes Önt. Persze, hatalmas
összegért. Sok-sok kezeléssel.
Az ilyen idiótát kerülje el minél nagyobb ívben.
"Diagnózisaival" csupán egyet akar: Ön magához láncolni.
A próbálgató. Ezek rendszerint kezdő
természetgyógyászok, akik még bizonytalanok saját hozzáértésükben. Migrénje van?
Próbálkozzunk gyógyfüvekkel. Nem használt? Próbáljunk meg valami
mást. Székrekedése is van? Azt is megpróbáljuk meggyógyítani.
Az ilyen természetgyógyásztól nem kell elmenekülni. Próbálja
meg. Különösen, ha mindez nem kerül sokba. De bízzon különösebben a jó
eredményben.
A fölényes. Migrénje van? Nem nagy durranás. Egy pillanat
alatt meggyógyítjuk. A gyógynövény a legjobb gyógyszer. Micsoda?! Székrekedése is
van? Miért jön hozzám ilyen semmiségekkel? Én alapvetően csak a reménytelen
betegségekkel foglalkozom. Most is két haldoklót lőcsöltek rám. Na mindegy, ha már
itt van, fáradjon a pénztárhoz.
Itt legyen óvatos. A természetgyógyásznak az eredményességhez
szüksége van az önbizalomra, de a túlzott önteltség káros lehet Önnek. Személy
szerint én nem maradnék meg az ilyen természetgyógyásznál.
Hanem kinél maradnék meg? Annál, aki iránt ösztönösen is
bizalmat éreznék. Aki egyszerű szavakkal elmondaná nekem, mi bajom, nem ígérne túl
nagyot, de elmondaná, hogy praxisában nem egy ilyen esettel volt már dolga, és –
mondjuk – tíz közül hét esetben eredményes volt a kezelés.
Ez persze nem az egyetlen szempont a természetgyógyász
kiválasztásánál. Hallgasson a megérzéseire. Univerzális szempontok e kérdésben
ugyanis nem léteznek.
Mit lát a természetgyógyász,
ha ránéz a páciensre?
Nemcsak a
természetgyógyászokat, hanem pácienseiket is be lehet sorolni néhány kategóriába.
Nyuszi az óriáskígyó előtt. Ezt a fajta beteget már jó
előre "elvarázsolta" a természetgyógyász hírneve. Lesi a maestro minden
szavát, minden mozdulatát. A természetgyógyász legnagyobb ostobaságait is
"ezoterikus kinyilatkoztatásként" értékeli. A "nyuszikat" könnyű
"megfertőzni" iatrogéniával, az orvos vagy természetgyógyász által
akaratlanul sugallt betegséggel, ezért az avatott szakember tudja, hogy ilyen esetben
végtelenül óvatosnak kell lenni, s az ilyen emberekkel olyan homályosan kell
beszélni, mint ahogy a miniszterelnök válaszol az újságírók kérdéseire.
A betegség keresztjét cipelő. Az ilyen beteg előre
beprogramozza magát, hogy "rajtam már senki sem segít", eközben úgy néz a
természetgyógyászra, hogy akaratlanul is erre keresi a "bizonyítékot". Már
a tekintete sem "igazi", a válaszai hasonlóképp, lerí róla a gondolat:
"egyébként minek is jöttem én ide". Senki se csodálkozzék, hogy ilyenkor a
természetgyógyász úgy beszél hozzá, mint az óvó néni az értetlenkedő
kisgyerekhez. Másként nem volna érthető számára.
Az egészség keresztjét cipelő. Ezek nem egészséges
emberek, hanem az előzőkhöz hasonló módon állandóan betegek. A különbség annyi,
hogy másként viszonyulnak a természetgyógyászhoz: "egyedül maga segít rajtam,
addig járok magához, ameddig csak kell". Az ilyen betegnek tényleg jobb, ha
valahol állandóan kezelik őket. Mindegy hol, a fontos, hogy van valaki, akinél mindig
"feltöltődhetnek".
Ismerem a dörgést. Ez az a típus, aki a
természetgyógyásszal úgy beszél, mintha ő maga lenne a miniszterelnök vagy az óvó
néni, a természetgyógyász pedig legjobb esetben a pincér. "Na, milyen kezelést
fogunk alkalmazni"? – kérdi az ilyen páciens. "Csak aztán vigyázzon, engem
nem lehet ám átverni holmi kuruzslói fogásokkal. Nem az a fajta vagyok" – teszi
még hozzá magában.
Az a kategória a nehezebb esetek közül való. De azért nem
reménytelen. Ez a fajta viselkedés egyfajta ösztönös védekezés. De mi ellen? Csak
úgy, a biztonság kedvéért, megszokásból. Hogyan lehet leszerelni? Legtöbbször a
beteg határozott eltanácsolásával. Ha viszont a természetgyógyász ura tud maradni
érzelmeinek, s megtalálja a páciens bizalmához vezető utat, akkor adva a gyógyulás
feltételei.
Rengetek típus létezik még. A betegre pillantva, viselkedésének
ismeretében a természetgyógyász már sejti a diagnózist.
De előtte beszéljük meg, mit jelent a diagnosztika a
természetgyógyászatban.
|
|