Természetgyógyászati kezelések. Milyen gyógymódot válasszunk?        



  Dr. Alexander Sztrasnij
természetgyógyász
Rendel: Pécs,
Őz utca 3/b
 Tel.: 72/214-084   30/314-3-314

   További információ

   
Dr. Alexander Sztrasnij     
 
 
________ Természetgyógyászat ________
Ép testben ép lélek

Egy orvos-természetgyógyász titkai


SHL kiadó 1999, 2003, 2005;  Alexandra kiadó 2011; Astralit kiadó 2013, 2016

 

Tartalom  Megbetegedtem   Hogyan keletkezik a betegség  Öngyógyítás: Diéta  A szervezet megtisztitása  Fitoterápia   Fizikoterápia  Akupresszúra   Bioenergia  Jóga    Autotréning   Elugrom a természetgyógyászhoz   Diagnosztika   Gyógyítás: Akupunktúra   Masszázs    A csontkovácsnál   Pszichoterápia   Homeopátia    A bioenergetikusnál  Zeneterápia
 


A könyv megvásárolható

a könyvesboltokban,
vagy a szerző rendelőjében.

További információ

Elugrom a természetgyógyászhoz

    
    A kezelőorvos megválasztásának kérdése nem témája könyvünknek.
    Itt általában nem szoktak problémák lenni.
    Viszont az a kérdés: "Melyik természetgyógyászt keressem fel?" sokakat zavarba hoz.
    Hogy Önnek kevesebb problémás kérdése legyen, úgy döntöttem, e fejezetben "belülről mutatom meg a természetgyógyászat műhelytitkait", elmondom azt, amiről a természetgyógyászok csak ritkán beszélnek betegeiknek.

    
 
Segít rajtam vagy nem?

    Valóban, kinek is higgyünk? Egyesek azt mondják, hogy a természetgyógyászat színtiszta sarlatánság, mások szerint a természetgyógyászok minden betegséget képesek meggyógyítani, még a rákot is. Egyeseknek használ, másoknak nem.
    Személy szerint rajtam tudnak-e segíteni a természetgyógyászok? Ha pedig igen, akkor bármelyik vagy közülük csak egy? Nem az ablakon dobom-e ki a pénzemet? És ha csak rosszabb lesz?
    Körülbelül e kérdésekkel találja szemben magát, ha természetgyógyászhoz fordul.
    A "Segít rajtam vagy nem?" – ez egyaránt a hagyományos és alternatív orvoslás alapkérdése. A fontos nem annyira az, mit csinál velem a természetgyógyász (csak ne fájjon), hanem, hogy újra egészséges legyek, s minél hosszabb ideig jól érezzem magam.
    Hát akkor állapítsuk meg, mi is számít eredményes gyógyításnak.
    Természetesen a legeredményesebbnek a teljes gyógyulás számít. Ez azt jelenti, hogy megszűnnek a betegség tünetei, Ön minimum öt évig nem tapasztalja őket, a rendelőintézeti vizsgálatok semmiféle elváltozást nem mutatnak ki – a röntgenológiai kontroll megállapítja a fekély eltűnését, az ultrahangos vizsgálat nem észleli a vesében a korábbi köveket. A hagyományos orvoslásban az öt év az az általánosan elfogadott terminus, amely a teljes gyógyulásra enged következtetni.
    A "legjobb eshetőség" fogalma általánosan elterjedt mind a hagyományos, mind pedig az alternatív gyógyászatban. A legtöbb beteg azonban olyan bajokkal jelentkezik, amelyek teljesen nem gyógyíthatók.


                                                      
Mi az, ami gyógyítható?

    A migrén, álmatlanság, lumbágó, porckorongsérv, idegi eredetű fekély, minden gyulladásos megbetegedés: hörghurut, gyomorhurut, tüdő-, hasnyálmirigy, petefészek gyulladás és sok egyéb. Jó esetben teljesen megszűnhet a légcsőasztma, a székrekedés, az ekcéma és egyes más betegségek.


                                                     
Mi az, ami "gyógyíthatatlan"?

    Szándékosan tettem idézőjelbe a "gyógyíthatatlan" szót, nehogy Önben kialakuljon az a képzet, hogy a "gyógyíthatatlan" betegségek kezelése perspektívátlan.
    Amikor egy betegség nem gyógyítható tökéletesen, gyakran remiszió, azaz tünet- és fájdalommentes időszak érhető el.
    A legtipikusabb betegségek, melyeknél nem várható teljes gyógyulás, de reális a hosszabb remissziós időszak: porckopás, különféle hormonális betegségek, enyhe cukorbetegség, vese- és epekő, szívgörcs, magas vérnyomás, izületi gyulladás és elváltozás, az immungyengeség különféle fajtái -- allergia, különböző gyulladások, légcső asztma. Még az operálhatatlan daganatos betegeknél is bekövetkezhet remisszió.
    No és melyek azok a betegségek, amelyek "ellenállnak" az alternatív terápiának? Melyek azok, amelyek eleve reménytelenek? Nagyon kevés van, a veleszületett betegségeket
– Down kórt, szervi szívbajt, hemofiliát (vérzégenység) – sorolnám ide. Nehezen gyógyíthatók a szembetegségek is, habár kollégáimnál és nálam is voltak esetek, amikor a páciens látása tartósan, két-három dioptriát is javult.
    Tehát a kérdés, tud-e segíteni a természetgyógyász vagy nem, nem válaszolható meg egyértelműen. Illetve, megfordítva, egyértelmű, mert minden esetben meg kell próbálni, hiszen a kérdésre senki sem tud egyértelmű választ adni.
    Viszont, hogy sikeres volt-e a kezelés vagy sem, erre vonatkozólag a természetgyógyász és a beteg véleménye eltérő, sőt, akár ellenkező is lehet.


                                            
  A kezelés eredményei a természetgyógyász szerint

   Tetszik tudni, milyen "gyógyulási" arányszámot szokott emlegetni a természetgyógyászok többsége? 100 %-ot, s csupán a legönkritikusabbak említik a 80 %-ot. Tényleg így van ez?
    Mindenek előtt térjünk vissza a "gyógyulás" kifejezéshez. Miután gyógyulásról csak öt év tünetmentesség után lehet beszélni, ha becsületesek akarunk lenni, felejtsük el egyszer s mindenkorra. Miért?
    Gyakorlatilag egyetlen természetgyógyász sem kontrollálja rendelőjében egykori betegeit ötéves tünetmentesség után, így a remissziót nem tudjuk megkülönböztetni a gyógyulástól. De a gyakorlatlan természetgyógyászok leggyakrabban már rögtön a gyógykezelés után "gyógyulásról" beszélnek. "Nem egyszerű dolog egy betegséget meggyógyítani. Függetlenül az alkalmazott gyógymódtól, a súlyos betegségek esetében a reális szám 10-20 %" -- írja "Alternatív gyógyászat" című könyvében Steven Bratman amerikai természetgyógyász.
    De honnan van a 100%-os arány? Hazudnak, akik e gyógyulási százalékot emlegetik? Nem, hanem hisznek abban, hogy ez így is van. Elnézést a kifejezésért, de vannak botcsinálta természetgyógyászok, akik nem létező diagnózisokat találnak ki, vakon hisznek igazukban, és abban, hogy mindenkit "meggyógyítottak".
    Jómagam a kezelés eredményeivel kapcsolatban nem a "teljes gyógyulás" kifejezést fogom használni, hanem négy másik kritériumot: "a betegség tüneteinek megszűnése", "javulás", "stagnálás" és "rosszabbodás".
    A 80 %-os gyógyulás, amelyről az önkritikus természetgyógyászok beszélnek, nincs nagyon messze az igazságtól. A különbség az, hogy ez nem a gyógyulási százalék, hanem a betegek közérzetében beállt javulás számaránya. E páciensek egy része kétségtelenül teljesen meggyógyult, de nehezen kontrollálható, konkrétan melyik ez a rész.
    Jó eredményt elérni nem olyan nehéz, mint ahogy azt a kívülálló gondolhatná.
   Egy idő után még a legtudatlanabb, legtapasztalatlanabb természetgyógyász is "begyűjthet" néhány jó véleményt magáról. Miért? Hát ugyanazért, amit már mondtunk: a gyógyítást nem a természet, hanem a szervezet végzi.
    Tájékoztatásul ismertetem saját – a páciensek közérzetére épülő – eredményességi adataimat. Az esetek többségében a terápia 3-4 kezelésből állt, egy-egy kezelés azonban többféle eljárás kombinációit is magába foglalta (akupunktúra, bioenergetikai szuggesztió, masszázs, fizioterápia, gyógynövény-kúra, homeopátia).

A kezelt személyek száma: 1015 fő.
Jelentős javulás.............................................................300 beteg (30 %)
Javulás..........................................................................535 beteg (52 %)
 Enyhe javulás................................................................100 beteg (10 %)
Hatástalan kezelés...................................................... 75 beteg (7.5 %)
Rosszabbodás................................................................5 beteg (0.5 %) 

Az egyes betegségek szerinti százalékok az alábbiak:

Betegség

Tünetek megszűnése

Javulás

Hatástalan kezelés

Rosszabbodás

Stressz, feszültség

Fáradékonyság

Fejfájás, szédülés

Álmatlanság

Hörghurut

Asztma

Szívbetegségek

Magas vérnyomás

Gyomorbetegségek

Bélbetegségek

Epeh. és hasn. betegs.

Vizeletkiv. szervek betegs.

Nőgyógyászati betegség.

Prosztata gyulladás

Immungyengeség

Allergia

Bőrbetegségek

Gerincbántalmak

Izületi gyulladás

Hajhullás

Hipochondria

Agyvérzés utáni állapot

Dohányzás

Rossz-, jóind. daganatok

Gyerekkori enyhe debilitás

Látáscsökkenés

Epilepszia

Halláscsökkenés, fülzúgás

Lábszárfekély

25 %

25 %

35 %

25 %

30 %

25 %

30 %

40 %

47 %

45 %

42 %

30 %

33 %

0 %

-

16 %

9 %

27 %

16 %

37 %

0 %

0 %

87 %

3 %

0 %

0 %

14 %

0 %

42 %

70 %

57 %

58 %

60 %

58 %

50 %

60 %

45 %

45 %

38 %

42 %

45 %

50 %

60 %

80 %

64 %

64 %

56 %

64 %

37 %

65 %

93 %

-

89 %

100 %

42 %

86 %

68 %

58 %

5 %

9 %

7%

15 %

12 %

25 %

10 %

15 %

8 %

17 %

16 %

25 %

17 %

40 %

20 %

20 %

21 %

16 %

18 %

26 %

35 %

7 %

13 %

8 %

0 %

58 %

0 %

32 %

0 %

0 %

0 %

0.4 %

0 %

0 %

0 %

0%

0 %

0 %

0 %

0 %

0 %

0 %

0 %

0 %

0 %

6 %

0.4 %

1.3 %

0 %

0 %

0 %

0 %

0 %

0 %

0 %

0 %

0 %

0 %


     E számok arról tájékoztatnak, milyen mértékben segítenek az alternatív gyógymódok. Más szakemberek adatai kétségtelenül különböznek az enyéimtől. Egyes betegségeknél jobbak, mások esetében bizonyára rosszabbak. Én tulajdonképpen egy tárgyilagos összehasonlító elemzés elkészítéséről álmodozom. Az időszaki orvosi szakirodalomban néha találkozom közlésekkel, hogy egyik-másik természetgyógyász tevékenysége komoly szakmai bírálatban részesült. Azonban sohasem volt alkalmam az ilyen elemzések részletes eredményeit is látnom. Általában közhelyekre szorítkoznak. Ezért több statisztikai adattal nem rendelkezem.


                   
Okozhat-e bajt a természetgyógyász?

    Igen ritkán. A csontkovácsoknál és a tűvel gyógyítóknál néha megesik. A többiek csupán azzal árthatnak, ha lebeszélik a beteget egy valóban szükséges operációról. Az a rosszabbodás, mely fenti statisztikámban öt páciensnél szerepel, valójában nem rosszabbodás, hanem az alternatív gyógyászatban általános ideiglenes állapot romlás, amit a beteg a kezelés kudarcaként értékelt. Ezért, ha Ön természetgyógyászhoz fordul, tulajdonképpen semmit sem kockáztat. Legrosszabb esetben -- ahogy ezer közül a fenti 75 páciens is tette -- változatlan állapotban marad. Azonban mint látható, a javulási esélyek sokkal nagyobbak.


                Mitől függ a kezelés eredményessége?

    A természetgyógyásztól és a pácienstől. Hogy a természetgyógyásztól hogyan függ, látni fogjuk a " Hogyan kerüljük el a sarlatánokat?" című részben.
    De milyen mértékben függ a kezelési eredmény a pácienstől?
    Hatalmas mértékben. A pácienseket három kategóriába lehet sorolni.
    1. Akin bármely, még a tapasztalatlan természetgyógyász vagy a legegyügyűbb gyógymód is segít. Bármit tegyen vele a gyógyász, mindig jó eredménnyel végződik. Önszabályozó rendszerük mindenféle procedúrára könnyen és gyorsan reagál.
    2. Aki mérsékelt ellenállást tanúsít a kezeléssel szemben. Ezt, természetesen nem tudatosan teszi. "Mit ad nekem betegségemért cserében?" – mintha csak ezt kérdezné a beteg tudatalattija. A természetgyógyászat – harc a páciens tudatalattijával. Mivel azonban a tudatalatti partizán módjára alattomos és megfoghatatlan, erővel nem lehet legyőzni, csak ravaszsággal.
    3. Aki aktív ellenállást tanúsít a kezeléssel szemben. Természetesen szintén nem tudatosan. A tudatalatti "nyeresége" abban áll, hogy a beteg nem gyógyul meg. Tudatalattink erősebb akar lenni tudatunknál és a természetgyógyásznál.
    Az ilyen páciensek által űzött játékok egyike a "Rajtam senki sem tud segíteni". Közülük néhányan önkéntelenül is a gyenge természetgyógyászokat választják ki, mennek egyiktől a másikig, ezzel igazolva "meggyógyíthatatlanságukat".
    Eric Berne "Emberi játékok" című könyvében e típus illusztrációjaként a "Pszichiátria" játékot hozza fel. A beteg tudata (Berne-nél a "Felnőtt") így szól az orvoshoz: "Eljöttem önhöz, hogy gyógyítson meg". Tudatalattija (Berne-nél a "Gyermek"): Maga engem sosem fog meggyógyítani, viszont megtaníthatna, hogyan lehetnék ügyesebb neurotikus" (más szóval – hogyan tudnám ügyesebben játszani a "Pszichiátria" játékot).
    Az ilyen páciensek betegség-programjának domináns jegye nem a "lássunk hozzá a gyógyuláshoz", hanem az "úgysem megy semmire".
    A tudatalatti egy másik, a beteg és a természetgyógyász elleni trükkje arra hangolja a pácienst, hogy ne a már megszűnt tünetekre figyeljen fel, hanem azokra, amelyek még megvannak.
    Gyakorta megesik, hogy ez a fajta páciens azzal állít be a kezelésre, hogy az előző nem használt semmit. "Ugyanúgy fáj a derekam, mint annak előtte" – jelenti ki győzedelmes hangon. A természetgyógyász a kartonjába pillant, ahol fel vannak jegyezve a kezelést megelőző panaszok, és megkérdezi: "Korábban álmatlanságban szenvedett, most hogy van?" – "Most jól alszom". "És mi van a székrekedéssel?" – "Az is rendbejött". Hát akkor használt-e a kezelés vagy sem?
    Hogyan vélekedik minderről a páciens?
    Ha a kezelés folyamán elmúlnak a tünetek, a beteg úgy véli, hogy "maguktól múltak el".
    Mivel azonban bebizonyosodott, hogy a tünetek pont a kezelés alatt múltak el, ezt kínos volna tagadni, a páciens ezért kelletlenül, de elfogadja, hogy használt a kezelés.
    Ha Ön, tisztelt olvasóm, úgy határoz, hogy természetgyógyászhoz fordul, mindenekelőtt szíveskedjék eldönteni magában, gyógyulni megy-e vagy csak megpróbálja azt. Ez elvi kérdés, ugyanis tőle függ a "használ – nem használ".
    Azonban, bizonyára az ellenkező játékot sem érdemes játszani, amit Eric Berne ugyanabban a könyvben "Parasztasszony" néven írt le.
   Az izületi gyulladásban szenvedő parasztasszonyt megvizsgálja a professzor. Az esetet annyira érdekesnek tartja, hogy megmutatja medikusainak is. Nemcsak a betegség jellemzőit mondja el, hanem azt is elmeséli, hogyan kell gyógyítani. Az egész procedúra a parasztasszonyt áhítatos izgalommal tölti el. Aztán a professzor átadja neki a receptet, újra elmagyarázza, hogyan kell magát kezelnie, és az asszony elindul hazafelé. Ennek ellenére az asszony sohasem fogja felhasználni a receptet. Először, mert a falujában nincs patika; másodszor, ha volna is, a parasztasszony soha ki nem adná a kezéből ez a szent "ereklyét". Ami a további kezelést illeti, az asszonynak semmi lehetősége sincs sem a diéta betartására, sem a vízkúra elvégzésére. Amint élt, úgy él továbbra is, az izületi gyulladástól megnyomorodva, de boldogan, hogy mindenkinek elmesélheti, micsoda pompás kezelést írt fel neki a professzor.
    Sok év után úgy adódott, hogy a professzor az adott falun utazott keresztül. Felismerte a parasztasszonyt, aki odafutott hozzá és megcsókolta a kezét, felelevenítve a csodálatos kezelést, amit neki írt fel oly sok évvel azelőtt. A professzor különösen attól volt boldog, mennyire használt a gyógymód. Mindez annyira hízelgett hiúságának, hogy észre sem vette: az asszony ugyanúgy sántít, mint annak előtte.
   Mindez azonban csupán a "javulás" speciális esete. A valóságban sok beteg tényleg jól érzi magát a kezelés után.


                          
  Kell-e hinni?

   Ha Ön kijelenti, hogy hisz a természetgyógyászatban és biztos a gyógyulásban, akkor anélkül nem mond igazat, hogy ez Önben tudatosulna.
    Ön kétségkívül meg van győződve hite felől. Az igazság viszont az, hogy nem Ön hiszi ezt, hanem csak a tudatos énje. Tudatalattija azonban, amellyel elsősorban dolgunk lesz a gyógykezelés folyamán, nem hisz senkinek és semminek.
    Másrészt viszont, ha Ön kijelenti, hogy abszolút nem hisz a természetgyógyászatban és kezelésének sikerében, akkor szintén anélkül nem mond igazat, hogy ez Önben tudatosulna. A lelke mélyén mégiscsak van egy szikrányi remény, hogy "hátha mégis sikerül", és ez éppen elegendő lehet a jó eredmény elérésében.
   A természetgyógyászatba vetett hit nem elengedhetetlen feltétele a gyógyulásnak.
   Ha egy beteg felkeres, és többször kijelenti, hogy "nagyon hisz bennem", ez óvatossá tesz engem, mert tudom, ez esetben a gyógyulásáért folytatott harc nem lesz könnyű. Amikor viszont a páciens nem halmoz el a bókjaival, hanem azt mondja, "meglátjuk", gyakran gyorsabban elérhetők az eredmények.


                                  
  Meddig tart az eredmény?

    Ezt csak körülbelül tudom megmondani, mert ha a kezelés után a páciens jól érzi magát, többé nem jön vissza. Ha a kezelés csak rövid ideig használ, szintén nem jön vissza. Azok elmondásaiból viszont, akik visszajöttek kontrollra, és azoktól a volt pácienseimtől, akikkel véletlenül összefutottam az utcán, tudom, hogy a "Rajtam senki sem tud segíteni" című játékot játszóknál, a javulás minimum néhány hónapig, néha pedig néhány évig is eltart. Akik kezeléseim után teljesen egészségesnek érezték magukat, azok mintegy felénél soha többé nem tértek vissza a betegség tünetei.

    Hogyan kerüljük el a sarlatánokat?

    Hogy megértsük, mi is a sarlatánság, gondoljunk vissza, kiket is illettek e szóval. A Biblia szerint a farizeusok azt terjesztették, hogy Krisztus az "ördögök fejedelme nevében" gyógyít. Annak idején a sarlatánság címkéjét aggatták Sámuel Hannemanra, a homeopátia megalapítójára, a Bécsből elűzött Messmer doktorra, Sigmund Freudra és más kiemelkedő orvosokra és természetgyógyászokra.
    Ha így viszonyultak a nagyságokhoz, mit várhatunk a többitől? A következőt: az a szkeptikus, akinek halvány fogalma sincs a természetgyógyászatról, bárkit lesarlatánozhat. A "sarlatán" a beszélő számára nagyon kényelmes szó, hogy a számára unszimpatikus természetgyógyászt vele illesse.
    Könnyen támad az a benyomása az embernek, hogy az egész alternatív gyógyászat egy nagy szélhámosság. Gondoljon csak bele, a reflexterapeuták akupunktúrás pontokat használnak fel, amelyeket senki soha nem látott, a bioenergetikusok olyan misztikus térrel operálnak, amelyet semmiféle műszerrel nem lehet kimutatni, a homeopaták pedig olyan készítményeket írnak fel, amelyekben soha sincs egyetlen olyan gyógyszer molekula sem, aminek ők a készítményt nevezik. A bolondját járatják szegény beteggel, de még mennyire!
    Körülbelül ezt az érvelést használják fel az akadémikus gyógyászat "védelmezői" és az alternatív gyógyászat ellenfelei.
    De hiszen az alternatív gyógyászat épp azért alternatív, mert nem illeszkedik a szokványos logikai törvényekhez. Megvannak a maga szabályai. Akkor válik szélhámossággá és sarlatánizmussá, ha olyan valaki nevezi magát természetgyógyásznak, aki nem ismeri törvényszerűségeit és nincsenek gyakorlati készségei a gyógyászat terén. Találkoztam akupunktőrökkel, akik mindössze 5-6 pontot ismertek, "homeopatákkal", akik négyféle receptet tudtak felírni, "bioenergetikusokkal", akiknek csak homályos elképzeléseik voltak a bioenergiáról és természetgyógyász apostolokkal, akik tiszteletesi rangot sajátítottak ki maguknak.
    Létezik egy módszer, amelyben a szélhámosságot a daganattól vagy más "felesleges" képződményektől való megszabadulás szuggerálására használják. Ezzel a módszerrel a Fülöp-szigeti gyógyászok dolgoznak. Magyarországon ugyancsak megjelentek a tanulatlan Fülöp-szigetiek, s nem ajánlom Önnek, hogy a hálójukba kerüljön.
    E gyógyászok állítólag kés nélkül a testbe hatolva és a betegséget onnan "kihúzva" végzik "műtétjeiket". A műtétnél jelenlevők látják a vért és azt, "amint a kéz a testbe hatol".
    Mi ez? Szélhámosság. Ugyanis a vér, a kéz behatolása a testbe és a szervek kivétele nem más, mint bűvészmutatvány.
    Vagy mégiscsak igaz? Semmiképp sem. A "kivett" testrészek vizsgálata kimutatta, hogy ezek nem emberi szövetek, hanem háziállatok (tyúkok, nyulak) szervei, melyeket a "sebészek" az "operáció" előtt ravaszul elrejtenek tenyerükben, aztán a kellő időpontban mindenki szemeláttára "kihúznak a testből". Abban a városban, ahol korábban laktam, szintén rendel egy ilyen "szakember". Rendelés előtt mindig vásárol néhány kiló sertésmájat, apró darabokra vágja, lefagyasztja, majd a beavatkozás során "kiveszi" a betegből. A vér nem a "műtét" eredményeképpen jelenik meg, hanem azért, mert a fagyasztott májdarab közben megolvad a "sebész" kezében.
    Szélhámosság helyett nevezhetjük-e ezt trükknek? Nem, mert a bűvész vagy illuzionista előre bejelenti, hogy bűvészmutatvány következik, ezek viszont az egészet valóságként állítják be.
    Miért szeretik e szélhámosok annyira a rákos betegeket? Mert ha az ember megtudja, hogy megállapították nála e szörnyű betegséget, akkor minden pénze elértéktelenedik. "Minek a pénz, amikor úgyis meghalok?" S ezek az emberek nem egyszer bármilyen összeget képesek odaadni, még ha a házukat kell is eladni, csakhogy reménykedhessenek a gyógyulásban. És ezt használják ki a "kés nélkül operáló" banditák.
    Sarlatánságnak nevezhetjük-e ezt? Igen. De még ezek a sarlatánok is segítenek a betegek egy elenyésző részén. Persze nem azzal, hogy "kiveszik" belőlük a daganatot, hanem azzal, hogy a "betegség kiemelésének" szuggerálásával közvetett úton működésbe hozzák a szervezet önszabályozó rendszerét.
    Ez persze nem más, mint szélhámosság. Más az, amikor a tapasztalatlan, kezdő természetgyógyász nem sarlatán ugyan, de még nem is igazi természetgyógyász. Habár itt sem minden egyértelmű. Például két ápolónő dolgozik az egyik reanimációs osztályon. A következő váltásig életben akarják tartani a haldokló beteget. Fogalmuk sincs a bioenergia törvényszerűségeiről, de mintegy intuitíve megállnak az ágy fejénél-lábánál, és karjukat kinyújtják a haldokló felé. Ezzel egyfajta energia-mezőt hoznak létre, mely nem engedi, hogy a beteg "lelke" eltávozzon. A reménytelen beteg pedig nem hal meg. Sarlatánságot művel-e a két nővér? Úgy vélem, aligha szándékszik valaki is e címkét rájuk akasztani.


        Természetgyógyász úr, mutassa a papírjait!

    Az orvosok minősége legfőképpen attól függ, mennyire voltak szorgalmasak tanulmányaik során. A tehetség másodlagos szerepet játszik.
A természetgyógyászat esetében más a helyzet. Itt tehetségre van szükség. Amikor gyógyításra kerül a sor, gyakran kiderül, hogy az agyonreklámozott természetgyógyász bizonyul a leggyengébbnek, azaz tehetsége inkább az önreklámozásban mutatkozik meg, s jóval kevésbé a gyógyításban.
    Persze, még a legtehetségtelenebb természetgyógyász sem fogja magát "közepes színvonalú szakembernek" nevezi. Legfeljebb az egyhetes tanfolyamot most végzett háziasszony. A praktizáló természetgyógyász viszont feltétlenül megmutatja Önnek gyönyörű, szalaggal átfűzött oklevelét vagy az arról szóló igazolást, hogy Hippokratész keze alatt szerezte gyakorlatát. Mindez azonban abszolút semmit sem mond kvalitásairól.
   Olyan dokumentum, amely a természetgyógyász kvalitásait bizonyítaná -- nem létezik.
   Létezik viszont az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet engedélye, mely igazolja, hogy az adott természetgyógyász közel engedhető az emberekhez.
    Ha ön megérkezik a rendelőbe, feltétlenül győződjék meg ezen engedély megléte felől.
   Egyrészt, ez olyan, mintha a taxistól elkérnénk a jogosítványát, másrészt, – ha Ön valami gyanúsat észlel – vagy "szálljon ki", vagy pedig győződjék meg az engedély meglétéről.


    Mi vitte rá erre a foglalkozásra, természetgyógyász úr?

    E kérdést Ön bizonyára nem teszi fel vizsgálat közben. De ha alkalom adódik, jó ha az ismerősökön keresztül vagy más módon kideríti, hogyan lett természetgyógyász az ön gyógyítójából.
Mindenki a sajátútját járja. Viszont léteznek bizonyos általános törvényszerűségek is. Vizsgáljunk meg közülük néhányat.
    Első változat. Ha valaki légcső asztmája, reumája vagy ki tudja milyen baja miatt kénytelen gyakran orvoshoz fordulni, előbb vagy utóbb kiábrándul az orvostudományból és "saját kezébe veszi" a gyógyítását. Mivel életkora és az akadémikus orvoslás iránti kételyei nem teszik lehetővé az orvosi egyetem elvégzését, az ilyen ember először olvasni kezdi a szakirodalmat, majd beiratkozik egy természetgyógyász tanfolyamra, ily módon remélve, hogy meggyógyítja magát. Ilyen helyzetbe azok az anyák kerülnek gyakran, akiknek gyermeke gyógyíthatatlan betegségben szenved.
    Az ilyen tanfolyamok elvégzése után körülbelül minden harmadik ember tényleg képes bizonyos mértékben javítani saját vagy hozzátartozói egészségi állapotán (ami már jó dolog), míg közülük minden századik elvégzi a második, harmadik tanfolyamot is és ezután hivatásszerűen is hozzáfog a természetgyógyászathoz, azaz – "pénzért".
    Második változat. "Ráuntam a munkámra, kevés a fizetésem. Egyébként is, kéne már valamire menni. Megpróbáltam elhelyezkedni egy jó cégnél, nem vettek fel. Belekóstoltam a kereskedésbe, nem jött össze. Esetleg természetgyógyász legyek? Mostanában majdnem mindenki ezzel foglalkozik. Hátha lesz hozzá tehetségem?"
    Így lesz valakiből iparos ember, aki inkább törődik a pénztárcájával, semmint a betegekkel.
    Harmadik változat. Van az embereknek egy típusa, aki nem tud meglenni hobbi nélkül. Bármihez fognak, mindenben magas színvonalra jutnak. Ilyen kedvenc időtöltés lehet az autószerelés, konyhaművészet, festészet, varrás, nyelvtanulás, számítógép, sokminden más, köztük a természetgyógyászat is. Ez a hobbi idővel aztán hivatássá alakul, de magas szintű hobbiként is megmaradhat.
    A természetgyógyászathoz vezető harmadik út kedvezőbb az előző kettőnél, azonban neki is megvannak a hibái. Egyrészt az orvoslás az a foglalkozási ág, ahol tényleg elkerülhetetlenül szükséges a legalább középfokú hagyományos képzettség plusz néhány év szakorvos felügyelete alatt végzett gyakorlat. Másrészt sok kiváló embert ismerek, akik egy rakás szakirodalmat elolvastak, különböző tanfolyamokat végeztek, elméletileg otthon vannak a témában, képesek oktatni vagy akár könyvet írni is róla, csak egyre nem képesek – a gyógyításra.
    Negyedik változat. Családi hagyomány. A valódi népi gyógyítók gyermekkoruktól fogva figyelték meg ezt e tevékenységet, miközben szüleiktől vagy rokonaiktól elsajátították a mesterfogásokat. Rendkívül fontos, hogy e művészetet ne előadótermekben tanuljuk, hanem magától a Mestertől, Tanítótól, mellette állva, miközben a betegeket gyógyítja.
    Ötödik változat. A veleszületett, spontán kifejlődő talentum. E változat meglehetősen ritka. Sokkal gyakoribb, amikor az "őstehetség" valójában nincs meg, hanem csak reklámfogás.
    Hatodik változat. Az olyan orvos, aki éveket töltött a hagyományos orvoslásban, s egyszer csak úgy érzi, hogy nem a diagnózis megállapításához, hanem a teljes értékű gyógyításhoz nem elegendő a gyógyszer. Ezért az ilyen orvos megtanulja az akupunktúrát, homeopátiát, manuális gyógyítást és sokminden mást.
    A hetedik, nyolcadik, húszadik változat már csupán speciális esetek, melyeknek megvan ugyan a teljes létjogosultságuk, de jóval ritkábban fordulnak elő, mint az első hat verzió.
    Hogy mi a javaslatom, Ön kit részesítsen előnyben a fenti hat természetgyógyász közül? Akit jónak lát, csak azt ne, aki egy vagy akár három évvel ezelőtt bányász volt, s a létszámleépítés miatt "természetgyógyász" lett belőle.


        Természetgyógyász úr, minek Önnek kulcscsomó és álkulcs?

    Ahhoz hogy kinyissuk az ajtót, kulcsra van szükségünk. Ahhoz, hogy néhány ajtót nyissunk ki, néhány kulcs kell. Esetünkben az ajtó a beteg, akit "ki kell nyitni", hogy a betegséget "kivegyük belőle", a kulcs pedig a gyógyító eljárás.
    Az alternatív orvosok és a természetgyógyászok három típust alkotnak.
    1. Azok, akik mindenhova ugyanazt a kulcsot dugják. Ez azt jelenti, hogy az ilyen szakember csak egy módszert ismer és azt alkalmazza függetlenül minden betegtől.
   2. Azok, akiknek van néhány kulcsuk, akik nem voltak lusták és jól elsajátítottak néhány gyógymódot. Itt sokkal nagyobb annak az esélye, hogy segítenek a betegen, mint az első esetben. A második típus azt veszi elő fegyvertárából, amely a betegnek éppen kell, s nem dug nem odaillő kulcsot a zárba.
   3. Azok, akiknek a különleges ajtókhoz megvan a különleges kulcsuk. A különleges ajtó a beteg a maga "különleges" betegségével. Ilyen esetben nem felel meg akármelyik szakember, hanem csak az, aki tudja, hogyan kell meggyógyítani az adott konkrét betegséget – dadogás, ágybavizelés, fóbiák, alkoholizmus, dohányzás, porckorong-elmozdulás. Az ilyen természetgyógyászok nem fogadnak mindenkit sorban, hanem csak a "profiljuk" szerint. Személy szerint én sokkal inkább megbízom az ilyen szakemberekben, mint azokban, akik "mindent vállalnak".
    No és mi az az álkulcs?
    A hírnév. A híres szakemberek több beteget meggyógyítanak, mint a kevésbé nevesek, ez tény. Úgy gondolom, az eredményeknek csak 50 %-át adja a képzettség, tapasztalat és tehetség, a többi 50 %-ot a hírneves orvos, illetve természetgyógyász által való kezelés ténye adja. Ez így van rendjén, és a beteg önszabályozó mechanizmusainak jó katalizátoraként működik.


        A bíróság! Álljanak fel!

    Esetünkben nem bűntető-, hanem etikai bírósági tárgyalásra kerül sor. A teremtő a pozitív és negatív tulajdonságok teljes készletével áldott meg minden embert. Képletesen szólva az embert folyadékkal tele edényként foghatjuk fel: alul az üledék, felül a kristálytiszta víz. S csupán az határozza meg, "tiszta" vagy "piszkos"-e az adott ember, hogy az edény meghatározott szintjéről szokott vizet inni vagy csak a felső tiszta rétegekben úszkál. Esetünkben a "tiszta"– "piszkos" jelzőnek semmi köze a szervezetnek levegőtől, ételtől vagy betegségtől származó szennyezettségéhez. Csupán az etikai "szennyezettségre" gondolunk. És e vonatkozásban a természetgyógyászok cseppet sem különböznek a többi embertől. Ha egynémely foglalkozásnál nem is oly fontos, mennyire etikus az ember, a természetgyógyászatban ez kardinális kérdés.
    Az etikátlanság a természetgyógyászatban legfőképpen három paraméterben mutatkozik meg:
    – A saját inkompetencia figyelmen kívül hagyása.
    – A hazugság.
    – A pénz mindenek felett.
    Minden orvos és természetgyógyász ismeretei korlátozottak. Senki sem kompetens "mindenben". Mindenki, aki betegekkel dolgozik, kénytelen elkövetni a saját inkompetenciának figyelmen kívül hagyását. De csak bizonyos határig, ahol írva vagyon: primum non nocere, azaz – mindenek előtt ne árts!

   Az alábbi történetet egykori tanárom mondta el nekem. Egyszer a lánya furcsa csomót vett észre a mellében. A kórházi kivizsgálás alapján az orvosok döntöttek – operálni kell. Fiatal hölgy lévén, a tanárom lánya "nem akarta elcsúfítani a mellét" és egy természetgyógyásztól kért gyógykezelést. A "természetgyógyász" tudott az orvosi döntésről, ennek ellenére kijelentette, hogy "mindennemű operáció nélkül" meggyógyítja. Melegvizes borogatást írt elő a betegnek és meghagyta, hogy egy hónap múlva újra jelentkezzék. Azt követően, annak ellenére, hogy a daganat egyre nagyobbodott, újabb egy hónapot írt elő. Aztán... meghalt a lány, mert a daganatot már nem lehetett megoperálni.
    Vajon egyedi esettel állunk szemben? Nem, lépten-nyomon előforduló és megtorlatlan bűntényről van szó.
    Az inkompetencia és hazugság határán vannak az olyan gyakori reklámok, mint "Sikerrel gyógyítom a pikkelysömört, cukorbajt, szürkehályogot, rákot" és más igen nehezen gyógyítható betegségeket. A hazugság egyúttal a nem hagyományos gyógyászat prostituálását, annak kontár szintű művelését is jelenti, az alternatív gyógymódokba vetett hit, azok törvényeinek ismerete, megértésének szándéka nélkül.
    S mi történik akkor, ha nem az eredményre, hanem a pénzre való törekvés dominál? Amikor a természetgyógyász szükségtelen kúrákat ír elő és ok nélkül magához láncolja a beteget ahelyett, hogy megfelelő szakorvoshoz irányítaná, – az a pénzéhességnek gyakran tapasztalható megnyilvánulása. A szükségtelen procedúrák előírása nem kíván kommentárt. A "beteg magához láncolása" viszont minden országban bevett szokás mind a természetgyógyászok, mind pedig az orvosok körében. Egyik kollégám, aki korábban Németországban asszisztensként dolgozott egy belgyógyász mellett, mesélte a következő esetet. Az egyik beteg sokadik alkalommal jelent meg a belgyógyász orvosnál krónikus vesegörccsel. Az orvos hónapokon át olyan gyógyszereket írt fel neki, melyek nyilvánvalóan hatástalanok voltak a betegségre, viszont jó hatással voltak az ő pénztárcájára. A kollégám, akinek számára hamar világossá vált a helyzet, a főnöke tudta nélkül azonnal urológushoz irányította a beteget. A vesekő porhanyítás teljesen megszűntette szegény szenvedéseit. "A németek inkább felakasztják magukat, semhogy máshoz irányítsák pácienseiket" – vonta le kollégám a következtetést.
   – Apa, te 30 évig kezelted Mr. Johnsont, én meg, hogy orvos lettem, egy hét alatt meggyógyítottam.
    – Fiam, ha én egy hét alatt meggyógyítottam volna, mit gondolsz, lett volna pénzünk, hogy elvégezd az orvosi egyetemet?

   Ez a vicc az életből vétetett.


     
  A természetgyógyász megválasztása

       Kihez nem érdemes fordulni

sumbul2d.gif (145 bytes) Az "ijesztgetőkhöz", a "próbálgatókhoz" és a "fölényesekhez". Hogy kik is ezek, Ön megtudhatja a " Mit lát a páciens, ha ránéz a természetgyógyászra?" című fejezetből.
sumbul2d.gif (145 bytes) Meneküljön attól, aki "100 %-os sikerrel gyógyít", aki nem képes eredményeit objektívan megítélni, a sikert a kudarctól megkülönböztetni.
sumbul2d.gif (145 bytes) Ne higgyen annak, aki kijelenti, hogy az ő módszere minden betegséget meggyógyít.
sumbul2d.gif (145 bytes) Ne forduljon ahhoz, aki a hivatalos orvostudomány ellensége, aki azzal csinál magának "image"-t, hogy mindenkit leszól, aki kijelenti, hogy ő az egyetlen, aki Önt meg tudja gyógyítani, aki képtelen betegét konzultációs céllal másik szakorvoshoz irányítani.
sumbul2d.gif (145 bytes) Minél érthetetlenebbül és "tudományszerűbben" fejezi ki magát egy természetgyógyász, annál nagyobb annak valószínűsége, hogy "tudományából" semmit sem ért.
sumbul2d.gif (145 bytes) A természetgyógyászatban nincsenek titulusok. Ha Ön netán találkozna "a parapszichológiai intézet elnökével", az akupunktúra-tudományok akadémikusával" vagy "a bioenergia professzorával", tudnia kell, hogy Önnek száz ilyen esetből száz alkalommal szélhámossal van dolga.


       Kihez érdemes fordulni

sumbul2a.gif (226 bytes) Aki a természetgyógyász tevékenységhez hivatalos engedéllyel rendelkezik.
sumbul2a.gif (226 bytes) Érdeklődje meg, mióta foglalkozik természetgyógyászattal az illető. Minél régebb óta, s minél híresebb, Önnek annál jobbak az esélyei.
sumbul2a.gif (226 bytes) Forduljon ahhoz, aki nemcsak egy gyógymódot ismer. Ha viszont csak egyet ismer és kezelési eredményei gyengék, azt javasolja Önnek, hogy konzultáljon más szakemberekkel is.
sumbul2a.gif (226 bytes) Ne kötődjön egy helyhez. Ne féljen a gyógymód-vagy természetgyógyász cserétől. Egy idő után Ön tapasztalatot szerez és eligazodik abban, ki kicsoda.
sumbul2a.gif (226 bytes) A természetgyógyászok megítélésekor alkalmazza ugyanazokat a kritériumokat, amelyeket autószerelők vagy kőművesek esetében szokott alkalmazni. Döntsön személyes szimpátiája és élettapasztalata alapján.

   A reklám tehát csalás?

    Mivel kezdődik a természetgyógyász felkutatása? Ha nincs tájékozott ismerősünk, akkor a hirdetések átnézésével. De a reklám fondorlatos ám! Minden reklámszöveg egyetlen egy burkolt célzásra vezethető vissza: "Hagyd nálunk a pénzedet". Ez áll a pedálos hűtőszekrényre vagy morzsa-felszívóra csakúgy, mint az alternatív gyógyászati központra.
    Van egy általános szabály:
   Minél nagyobb és harsányabb a reklám, annál rosszabb az áru, amit ránk akarnak sózni.
   Mert mit is akarnak a reklám-menedzserek az agyunkba vésni? Hogy a "Káriel" mosópor jobb az "átlagos" mosópornál. Hogy Sziamiában olcsóbb a nyaralás, mint az "átlagos" országokban. Hogy a "Fjord" személyautó a leges..., hogy is mondjam, egyszóval: ezt az autót kell vásárolni és kész.
    Miről hallgat az ilyen reklám? Hogy a "Káriel" a legátlagosabb, vagyis egy középszerű mosópor. Hogy Sziamiában azért olcsóbb a nyaralás, mert igényes ember nem megy oda nyaralni. Hogy a reklámozott "Fjord" ugyan némileg drágább a "Holtwagennél" meg a "Micupicinél", viszont annál nagyobb az étvágya.
    A reklám funkciója a csábítás. No és természetesen, hogy rávegyen bennünket arra, hogy a csábító holmi birtoklásáért cserében odaadjunk néhány bankjegyet. Tiszta ügy. Ki-ki megkapja, amit kíván.
    A természetgyógyász szolgáltatások reklámozásának persze megvannak a maga sajátosságai. De bárhogy is legyen, ha Ön rábukkan egy természetgyógyász reklámra, abban biztos lehet, hogy az illetőnek kevesebb betege van, mint szeretné. Ha egy természetgyógyásznak elegendő páciense van, az kivételes eset. Ilyen alig akad egy-kettő. Ezek alapvetően azok, akik heti egy-két napot, vagy nem teljes munkaidőben dolgoznak, vagy pedig szolgáltatásaik térítésmentesek. Kollégáim túlnyomó részénél kevés a beteg. Tetszik tudni, a konkurencia. De közülük nem sokan szándékoznak élni a reklám lehetőségével. Miért? Mert nem értenek hozzá, mert nem akarnak "villogni" az adóhivatal előtt, mert sajnálják "kidobni" a pénzt a reklámra. Olyanok is vannak, akik "rangon alulinak" tartják az önreklámozást.
    Egyébként az orvosok és természetgyógyászok számára Magyarországon tilos a reklám. A cigaretta-reklám ugyanakkor engedélyezett. Eredeti, nemdebár?
   És mit tesznek, akik "behajtanak a tilosba"? Általában megpróbálnak összehozni egy TV-, rádió-vagy sajtó-interjút, reklámcédulát helyeznek el a postaládákban, végigtelefonálják egykori betegeiket, hogylétük felől érdeklődve és tapintatosan felkínálják szolgáltatásaikat. Amikor a természetgyógyászat "divatos", minden remekül működik. Így volt ez a nyolcvanas évek végén és a kilencvenesek elején. Jelenleg a TV-reklámra fordított pénz nem térül meg (csupán a természetgyógyászati reklámról beszélünk), a rádió-reklám eredményeként csak néhány beteg jelentkezik, a postaládákban elhelyezett reklámcédulás módszer meglehetősen munkaigényes és nem eléggé hatékony. Úgy hogy, marad az újság. A legelterjedtebb az apróhirdetés.

    Az elmondottakból az alábbi következtetést szeretném levonni. Ha Ön úgy érzi, érdemes elmennie a természetgyógyászhoz, de egyet sem ismer közülük, s csakis az újságok alapján van remény, hogy talál egyet, akkor:

sumbul2a.gif (226 bytes) Ne hagyja abba a keresést az első hirdetés elolvasása után. Nézzen át minden lehetséges reklámot.
sumbul2a.gif (226 bytes) Telefonálja végig az összes címet, amit talált. A telefonbeszélgetés jóval több információt biztosít, mint néhány reklám-mondat.
sumbul2a.gif (226 bytes) Látogasson meg három-négy természetgyógyászt azok közül, akik elnyerték bizalmát. Figyelje meg őket a néhány oldallal korábban leírt szempontok alapján.
sumbul2a.gif (226 bytes) Maradjon meg közülük annál, akit a legkompetensebbnek talál.

    Mennyibe kerül a gyógyulás?

                            Minden tovább tart, mint ahogy terveztük,
                            rosszabbul sikerül, mint gondoltuk
                            és többe kerül, mint szerettük volna.
                                                                        Murphy törvénye

   Ez a törvény a természetgyógyászatra is érvényes. A beteg egyetlen kezeléstől, véglegesen és mérsékel áron szeretne meggyógyulni. Ám ez viszonylag ritkán sikerül. A valóságban több kezelésre van szükség, nincs garancia a teljes gyógyulásra, a költség pedig néha többszöröse annak, amit kezdetben gondoltunk. Ezért aztán, ha természetgyógyászhoz kíván menni, ne gondolja, hogy megússza egy ezresből.
    Na de mennyiből?
    Hagyjuk ki a számításból azokat a híres európai specialistákat, akiknél egy kezelés akár 200 euro is lehet. Kelet-Európában, Oroszországban és Kínában átlagban 10-15 dollár egy kezelés, Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban pedig 30-100 dollár. Mint tetszik látni, egy országon belül akár háromszoros különbség is lehet a tarifák között.
   Melyik természetgyógyászt keressük fel: a drágát vagy az olcsót?
   Itt nem érvényes az angol mondás, mely szerint nem vagyunk annyira gazdagok, hogy olcsó holmit vásároljunk. Ha Ön nem akarja kidobni felesleges pénzét az ablakon, akkor ugyanazt kell tennie, mint egy mosógép vagy egy fajtiszta kutya vételekor: mielőtt a pénztárhoz megy, tanulmányoznia kell a piacot. A természetgyógyászat nem mosógép. Ez kézi munka. A mester által készített darab mindig drágább a segéd munkájánál. A magasan kvalifikált természetgyógyász mindig drágább a félig műkedvelőnél. Ez természetes. Azonban nem ritka, hogy egy kezelés ára nem a szaktudás miatt magasabb, hanem mert az adott egészségközpont felkapott helyen van, a rendelő "dizájnja" drágább vagy pedig tele van szükségtelen műszerekkel. Néha pedig magasabb és punktum. Ismerek néhány középszerű gyógyászt, akiknél egy kezelés 3-5-ször drágább, mint másoknál. Az illető azzal kreál magának hírnevet, amire "buknak" a hiszékeny kuncsaftok, gondolván, hogy "ha drágább, akkor jobb". Pedig nem jobb.
   A magas honorárium nem garantálja a természetgyógyász szaktudását.
   Ezért Ön álljon ellen a "nagy számok bűvöletének". Amikor természetgyógyászhoz megy, ne a tarifából induljon ki, hanem a bizalomból, amit iránta táplál. Habár ez a kritérium sem objektív. Megesik, hogy Ön kezdetben boldog, hogy ilyen jó természetgyógyászra lelt. A második-harmadik kezelés után azonban kiábrándul belőle, mert nem tapasztal semmi javulást.Ezért:
   Ne menjen bele abba, hogy előre kifizeti az egész kezelési ciklust.
   Ha selejtes TV-készüléket vásárolt, Ön habozás nélkül visszaviszi a boltba. Ha azonban "selejtes" természetgyógyásszal hozta össze a sors, a pénzét nem kapja vissza. Miért? Mert az ilyen gyógyász játszi könnyedséggel talál ki ezernyi kifogást. "Igaz, nincs eredmény, de hiszen még a kezelés sem ért véget". "Igen, vége a kezelési ciklusnak. Ön úgy véli, hogy semmit sem javult. Én megtettem mindent. Mit szólna még egy kúrához?"; "Hát ez után a ciklus után sem javult? Hogy micsoda rámenős páciensek vannak..." A természetgyógyász így megkapja a pénzét, Ön pedig teljesen kiábrándul az alternatív gyógyászatból.

 

   Mit lát a páciens, ha ránéz a természetgyógyászra?

    A beteg számára a természetgyógyász rendelése, főleg az első, különleges esemény, ezért ilyenkor mindenre fokozottan figyel. Ön észreveszi a szemetet a rendelőn kívül vagy azon belül, csakúgy, mint azt is, ha a rendelő egy nyirkos alagsorban van. Vonja csak le a következtetést: ahogy a munkahelyéhez, ugyanúgy viszonyul Önhöz is a természetgyógyász. Ha pedig ellenkezőleg – tisztaság van, a berendezés a szeretet nyomait viseli magán, akkor nő az esélye, hogy Önt is tisztelik majd. Persze a "megtisztelő" gyógykezelés általában drágább is, mint "csak úgy".
    És most nézzük magát a természetgyógyászt. Attól függően, milyen tónusban folytatják le első beszélgetésüket a páciensekkel, a természetgyógyászok különböző kategóriákba sorolhatók. Vannak köztük ijesztgetők, próbálgatók, fölényesek és olyanok is (kisebbségben), akik reálisan mérik fel képességeiket.
    Az ijesztgető. Első nekifutásra olyan félelmetes betegséget állapít meg, amit Ön nem is gyanított. Tetszik tudni, az Ön mája "elszennyeződött", "kiszáradófélben van az agyveleje", "a gerince már semmire sem jó". Leggyakoribb persze, a "kezdődő rák". Meggyógyítani, természetesen, ő és csakis ő képes Önt. Persze, hatalmas összegért. Sok-sok kezeléssel.
    Az ilyen idiótát kerülje el minél nagyobb ívben. "Diagnózisaival" csupán egyet akar: Ön magához láncolni.
    A próbálgató. Ezek rendszerint kezdő természetgyógyászok, akik még bizonytalanok saját hozzáértésükben. Migrénje van? Próbálkozzunk gyógyfüvekkel. Nem használt? Próbáljunk meg valami mást. Székrekedése is van? Azt is megpróbáljuk meggyógyítani.
    Az ilyen természetgyógyásztól nem kell elmenekülni. Próbálja meg. Különösen, ha mindez nem kerül sokba. De bízzon különösebben a jó eredményben.
    A fölényes. Migrénje van? Nem nagy durranás. Egy pillanat alatt meggyógyítjuk. A gyógynövény a legjobb gyógyszer. Micsoda?! Székrekedése is van? Miért jön hozzám ilyen semmiségekkel? Én alapvetően csak a reménytelen betegségekkel foglalkozom. Most is két haldoklót lőcsöltek rám. Na mindegy, ha már itt van, fáradjon a pénztárhoz.
    Itt legyen óvatos. A természetgyógyásznak az eredményességhez szüksége van az önbizalomra, de a túlzott önteltség káros lehet Önnek. Személy szerint én nem maradnék meg az ilyen természetgyógyásznál.
    Hanem kinél maradnék meg? Annál, aki iránt ösztönösen is bizalmat éreznék. Aki egyszerű szavakkal elmondaná nekem, mi bajom, nem ígérne túl nagyot, de elmondaná, hogy praxisában nem egy ilyen esettel volt már dolga, és – mondjuk – tíz közül hét esetben eredményes volt a kezelés.
    Ez persze nem az egyetlen szempont a természetgyógyász kiválasztásánál. Hallgasson a megérzéseire. Univerzális szempontok e kérdésben ugyanis nem léteznek.

   Mit lát a természetgyógyász, ha ránéz a páciensre?

Nemcsak a természetgyógyászokat, hanem pácienseiket is be lehet sorolni néhány kategóriába.
    Nyuszi az óriáskígyó előtt. Ezt a fajta beteget már jó előre "elvarázsolta" a természetgyógyász hírneve. Lesi a maestro minden szavát, minden mozdulatát. A természetgyógyász legnagyobb ostobaságait is "ezoterikus kinyilatkoztatásként" értékeli. A "nyuszikat" könnyű "megfertőzni" iatrogéniával, az orvos vagy természetgyógyász által akaratlanul sugallt betegséggel, ezért az avatott szakember tudja, hogy ilyen esetben végtelenül óvatosnak kell lenni, s az ilyen emberekkel olyan homályosan kell beszélni, mint ahogy a miniszterelnök válaszol az újságírók kérdéseire.
    A betegség keresztjét cipelő. Az ilyen beteg előre beprogramozza magát, hogy "rajtam már senki sem segít", eközben úgy néz a természetgyógyászra, hogy akaratlanul is erre keresi a "bizonyítékot". Már a tekintete sem "igazi", a válaszai hasonlóképp, lerí róla a gondolat: "egyébként minek is jöttem én ide". Senki se csodálkozzék, hogy ilyenkor a természetgyógyász úgy beszél hozzá, mint az óvó néni az értetlenkedő kisgyerekhez. Másként nem volna érthető számára.
    Az egészség keresztjét cipelő. Ezek nem egészséges emberek, hanem az előzőkhöz hasonló módon állandóan betegek. A különbség annyi, hogy másként viszonyulnak a természetgyógyászhoz: "egyedül maga segít rajtam, addig járok magához, ameddig csak kell". Az ilyen betegnek tényleg jobb, ha valahol állandóan kezelik őket. Mindegy hol, a fontos, hogy van valaki, akinél mindig "feltöltődhetnek".
    Ismerem a dörgést. Ez az a típus, aki a természetgyógyásszal úgy beszél, mintha ő maga lenne a miniszterelnök vagy az óvó néni, a természetgyógyász pedig legjobb esetben a pincér. "Na, milyen kezelést fogunk alkalmazni"? – kérdi az ilyen páciens. "Csak aztán vigyázzon, engem nem lehet ám átverni holmi kuruzslói fogásokkal. Nem az a fajta vagyok" – teszi még hozzá magában.
    Az a kategória a nehezebb esetek közül való. De azért nem reménytelen. Ez a fajta viselkedés egyfajta ösztönös védekezés. De mi ellen? Csak úgy, a biztonság kedvéért, megszokásból. Hogyan lehet leszerelni? Legtöbbször a beteg határozott eltanácsolásával. Ha viszont a természetgyógyász ura tud maradni érzelmeinek, s megtalálja a páciens bizalmához vezető utat, akkor adva a gyógyulás feltételei.
    Rengetek típus létezik még. A betegre pillantva, viselkedésének ismeretében a természetgyógyász már sejti a diagnózist.
    De előtte beszéljük meg, mit jelent a diagnosztika a természetgyógyászatban.

 


Dr.Alexander Sztrasnij
 
_______________  Természetgyógyászat  _______________
Ép testben ép lélek

___________________________

Tartalom  
Megbetegedtem   Hogyan keletkezik a betegség  Öngyógyítás: Diéta  A szervezet megtisztitása  Fitoterápia   Fizikoterápia  Akupresszúra   Bioenergia   Jóga    Autotréning   Elugrom a természetgyógyászhoz   Diagnosztika   Gyógyítás:  Akupunktúra   Masszázs    A csontkovácsnál   Pszichoterápia   Homeopátia    A bioenergetikusnál  Zeneterápia 
___________________________

   
Kelet- és Nyugat-Európában mar tizenhat kiadást ért meg. 


 

 

 
Én csak gyógyítok, aki meggyógyít: Isten. Ambroise Pare   

   

Tovább       Természetgyógyászati kezelések 

Home
______________