Hogyan keletkezik a betegség
és miért pont engem ér utol?
Mit tanulnak az orvosi egyetemen
Hippokratész rendelőjében
Miként válaszolna e
kérdésre az ajurvéda-orvos?
Kérdezzük meg a kínaiakat
A keresztény pap nézőpontja
Segít-e rajtunk a láma?
Mit mond a betegség
keletkezéséről a bioenergetikus?
Milyen diagnózist állítana
fel dr. Freud?
Parkinson törvénye
Peter alapelve
Mit tanulnak az orvosi egyetemen
Az orvostudomány pontosan ismeri a fertőző betegségek
okait. Ismerjük
például az olyan kórokozókat, mint az influenza vírus, a koleraivibrió vagy a
spirocheta pallida.
Az orvostudomány pontosan ismeri bizonyos genetikai károsodások
okait is, mint például a hemofilia, a Down-kór stb.
Az összes többi esetben a konzervatív orvostudomány csupán azt
tudja megmondani, hogy általában honnan származnak a betegségek. Arra viszont
már nem tud válaszolni, miért éppen ez a betegség lépett fel, miért éppen
önnél és miért éppen most.
Példaként "A gyakorló orvos kézikönyvéből" idézek egy
részletet:
Heveny gyomorhurut: vegyi, mechanikus, hőmérsékleti és bakteriális
okokra visszavezethető betegség.
Tegyük fel, a falusi lakodalomban százhúszan ettek egy nem egészen friss
ételből, s csupán ketten-hárman kaptak tőle gyomorhurutot. Miért éppen ők? Ezt
senki sem tudja.
Újabb idézet a fenti szakkönyvből:
A migrén a koponya belüli véredényeinek görcsös összehúzódása
vagy kitágulása. A fejfájás közvetlen okozója az erek kitágulása. Fontos szerepet
játszanak az allergia és az örökletes tényezők.
Az agyi erek időnkénti összehúzódása és kitágulása mindenkinél
megfigyelhető. Ez nem betegség, hanem normális élettani folyamat. Viszont egyeseknél
ilyenkor migrénes rohamok keletkeznek, míg másoknál nem. Vajon miért? Örökletes
tényezők? Akkor miért van, hogy sok migrénes beteget sikerül megszabadítani a
betegségtől? Hová tűnik a migrén? Talán megszűnik az erek összehúzúdása és
kitágulása? Szó sincs róla. A hivatalos orvostudomány erre a kérdésre nem tud
válaszolni.
Nyissuk ki találomra még egyszer az orvosi kézikönyvet. Mit látunk
benne?
Sklerozis multiplex: a gerincvelö feltáratlan etiológiájú
károsodása.
A "feltáratlan etiológia" azt jelenti - oka ismeretlen.
Nos, ha megint csak ismeretlen, akkor a valóság feltárása
érdekében, ha létezik, forduljunk alternatív kútfőkhöz.
Hippokratész rendelőjében
Ha el tudnánk érni, hogy Hippokratész fogadjon bennünket, ő a
következőket mondaná nekünk.
Az ön betegségének oka az életnedvek - vér, epe, nyálka - helytelen
keveredése. Az egészség e nedvek helyes, a betegség pedig e nedvek helytelen
keveredésének folyománya. A nedvek egyensúlyáról a természet gondoskodik. A
helytelen életnedv-keveredés oka az ön helytelen életmódjában keresendő. Ettől van
a gáz diszharmóniája, mely önnél légzési zavarokat és lelki betegségeket váltott
ki. Előírom Önnek a gyógyítás művészetének leghatásosabb fegyverét, a diétát.
Ha ez nem segít, gyógyszereket adok, hasmenést, hányást idézek elő vagy eret
vágok.
Ha én lennék a páciens, az lenne a benyomásom, hogy betegségem oka
mindig a helytelen életmódban, illetve táplálkozásban keresendő. Ki tudja,
lehet,
hogy az európai orvoslás atyjának igaza van?
Miként válaszolna e kérdésre
az ajurvéda-orvos?
Az ajurvéda indiai gyógyászati eljárás, a szanszkrit szó annyit tesz
"az élet ismerete". Nos, ha az ajurvéda orvosok ismerik az életet, akkor
talán betegségeink eredetét is tudják. Hallgassuk meg, mit mond nekünk az indiai
természetgyógyász.
Testünkben három erő kering, mely egészségünket meghatározza - a
szél, az epe és a nyálka. Rendszertelen táplálkozás, elégtelen alvás, a test és a
lélek túlterhelése, valamint hangos beszéd esetén felborul a szervezetben a szél
egyensúlya.
Ha valamely tényezők felborítják a nyálka egyensúlyát, az
gyomorontást okoz, a nyálkaveszteség pedig a testi felépítményt károsítja, minek
következtében elgyengül a szervezet.
Az összes betegséget 4 csoportra osztom: sérülésből származók,
testi betegségek (daganatok, gyulladások, dugulások), lelki betegségek (düh,
rettegés, gyűlölet, lustaság, boldogtalanság) és "természetes"
állapotok, úgymint a veleszületett, valamint az életkori megbetegedések. A
sérüléseket műtéttel és kötözéssel, a testi betegségeket gyógyszerekkel, a
lelkieket meditációval és jótanácsokkal, az életkoriakat pedig megfelelő étellel,
itallal és alvással gyógyítjuk.
Mindent egybevetve, az indiai természetgyógyász majdnem ugyanazt
mondta,
mint Hippokratész. Persze, más vélemények is lehetnek.
Kérdezzük meg a kínaiakat
Minden
betegség oka, – válaszolná a kínai
természetgyógyász, az emberi energiafolyam, a "Qi" spontán
zavara. A
"Qi"-nek három forrása van: a szülők, a táplálék és a levegő. A
szülőktől kapott "csi" a vesékben lakozik. Az emberi Lélek, a
"sen", mely a vért hajtja, a szívben honol. A lép gondoskodik az energia
függőleges csatorna mentén történő emelkedéséről, a gyomor és a tüdő pedig
annak elosztásáról. A bennünk lakozó energiának, a "Qi "-nek két pólusa
van, a pozitív "Yang" és a negatív "Yin". Ha minden
rendben, ha a
két pólus között összhang van, akkor a Yang és a Yin kiegyensúlyozza, kiegészíti
egymást. Ekkor vagyunk egészségesek. Ha viszont a Yang és a Yin egyenetlenül
mozognak, kialakul a betegség. Ha Ön beteg, az energia-pangást vagy -hiányt jelent
valamely meridiánban.
De ugyanúgy rendelkezünk védekező
"Qi"-vel is. Ha ez erős, akkor egyedül is képes kijavítani a szervezetben
keletkezett károsodásokat. Ha viszont gyenge, vagy túl erős az energiafolyamot zavaró
tényezők hatása, akkor kifejlődik a betegség és behatol a belső szervekbe.
De mi az, ami megzavarja a szervezet
energiaáramát? - kérdezi Ön.
– Hat elem
- a szél, a nedvesség, a szárazság, a hideg, a meleg és a hőség, – válaszolná a kínai
természetgyógyász.
Lehet, magunknak is kínaivá kell lennünk, hogy megértsük őt.
Bárhogy is hunyorogtam, nekem nem sikerült.
A keresztény pap nézőpontja
Urunk, a Mindenható Isten megteremtette a földet és az
eget, az
egész általunk látható világot. De ő megteremtette a láthatatlan világot is,
melyet nem érzékelünk sem látásunk, sem hallásunk, sem tapintásunk, sem
szaglásunk, sem pedig ízlelésünk által. Ebben a láthatatlan világban vannak jelen
az angyali és démoni erők, melyek lelkünkért folytatnak harcot. A Sátán mind
külső életkörülményeinket, mind pedig testünket illetheti. Az ördögi erők
érintésétől kelnek életre a testi szenvedélyek és indulatok, keletkeznek a
betegségek.
Ez esetben miért van, hogy nem csak a bűnösök esnek betegségbe? Egy
beteg lelkipásztor így válaszolt e kérdésre:
"Az ember több ok miatt is megbetegedhet. Ha száz kapu közül
csupán egyet zárunk be, vajon elmondhatjuk-e, hogy a tolvaj nem tud bejutni a
házba?"
Segít-e rajtunk a láma?
A buddhista filozófia szerint jelenlegi életünk nem több, mint egyetlen
láncszem az inkarnáció, a testi átlényegülések láncolatában. Bármik is voltunk
előző életeink során, eddigi betegségeink csíráit átörökíti a kárma. Ha el
tudjuk távolítani e csírákat, visszanyerjük egészségünket.
Minden embert sok betegség várja élete során. Előbb-utóbb még a
legboldogabb ember is megbetegszik, megöregszik és meghal. Az emberek egyszerűen nem
tudják, hogy őrizzék meg boldogságukat, hogy küzdjék le szenvedéseiket, mert
valamennyiünkre sok ezer káros hatás gyakorol befolyást, olyanok, mint a sóvárgás,
szenvedély, vágyakozás, gyűlölet, zavarodottság, sértődés, önzés, az anyagi
javak utáni hajsza. Tehát sok ezer betegség létezik. Még ha egészségesnek is
látszunk, vannak szenvedéseink, tehát mindannyian ilyen vagy olyan mértékben betegek
vagyunk. Ha nem is érezzük a betegséget, ha tünetei még nem is mutatkoznak,
mégiscsak létezik, mégha rejtett formában is.
A betegség olyan piros jelzés, mely azt mutatja, hogy az ember
"nem a helyes irányban halad". Eddig mindig katasztrófaként fogtuk
fel,
megpróbáltuk kiküszöbölni, pedig a tulajdonképpen az elkövetett hibákra mutat rá,
tehát hozzásegít a szabaduláshoz.
Mit mond a betegség
keletkezéséről a bioenergetikus?
Az embert aura, energiaburok veszi körül. Ez a burok több funkciót lát
el, melyek közül az egyik a szervezet védelme a káros külső hatásoktól, melyek
megváltoztatják az energiaáramlást és betegséget okoznak.
Melyek a káros külső hatások?
Nem a hideg, de nem is a meleg. Nem a mérgező anyagok, melyek a
szennyezett levegővel vagy rossz minőségű élelmiszerekkel jutnak szervezetünkbe. A
káros külső hatások a bennünket körülvevő emberek szavai és
cselekedetei.
Hozzátartozóink sikerei, irántunk érzett szeretetük és kedvességük pozitív
töltést hordoznak magukban és megerősítik energiamezőinket. Azok a szavak és
tettek, melyek az érzéketlenség, a lekicsinylés, hazugság, sértés, közöny
energetikáját közvetítik, tudatos vagy tudattalan energetikai provokációt jelentenek
és negatív, gyakran pedig ártalmas hatást jelentenek. Ez egyrészt önmagában is
pusztító hatású lehet, másrészt nagy szeleteket hasít ki auránk pozitív
védőenergiájából. Különböző emberekkel találkozunk, nap mint nap,
akarva-akaratlanul nemcsak pozitív, hanem negatív töltést is kapunk tőlük. Mindez
nem baj. Az aura képes arra, hogy magától is megtisztuljon az energetikai
szennyeződésektől. Ha viszont eléggé erős a behatás, vagy pedig eléggé tartós,
netán legyengültünk valamitől, rossz formában vagyunk, akkor auránkon hézagok,
"lyukak" keletkeznek, melyeken keresztül testünkbe jut az energetikai
szenny,
ahol megzavarja az energiaáramlást és betegség formájában ölt testet.
Miként megy ez végbe?
Kezdetben az energetikai szennyeződés csupán úgy
jelentkezik, mint
testünkbe jutott betegség-információ. Ha ezt az információt nem tudjuk idejében
eltávolítani a szervezetből, akkor ott sérült energiamező-gócot képez.
Rejtett,
tünet nélküli sérült energiamező-gócok mindannyiunkban vannak. Nem érezzük őket,
sem klinikailag, sem mikroszkóp segítségével. Sem pedig más diagnosztikával nem
észlelhetők. Lehet, hogy napok, hetek, hónapok, évek során sem adnak hírt magukról,
de előbb-utóbb - vagy különösebb okok nélkül vagy pedig stressz trauma, megfázás
hatására - aktivizálódnak. S akkor az ilyen sérült energiamező-góc funkcionális
zavarokat okoz a szervezetben, melyeket egyelőre nem tud kimutatni az orvosi
diagnosztika, de már felfedezhetik az alternatív betegségfeltáró metódusok.
Megfelelő gyógykezelés nélkül az ilyen funkcionális zavar szervi elváltozássá,
gyulladásos, degenerációs, görcsös vagy daganatos góccá fajul.
Milyen
diagnózist állítana fel dr. Freud?
Ha
megkérdeznénk Sigmund Freudot, mi a véleménye betegségeinkről, ő a
következőképpen válaszolna.
Betegségeink kivétel nélkül tudatalatti
lelki folyamatokkal magyarázhatók. A kóros állapotot egy korábban, talán sok évvel
ezelőtt átélt lelki traumára való tudatalatti visszaemlékezések okozzák. Magát a
traumát talán már el is felejtettük, de az a vegetatív idegrendszeren keresztül
valamelyik szervbe áttevődve kialakította a betegséget. Gyakorlatilag bármely
betegség kifejlődhet így: magas vérnyomás, gyomorfekély, asztma, mióma, nem is
szólva a migrénről, a vegetatív érrendszeri disztóniáról vagy az
álmatlanságról. Ha sikerül eljutnunk a bajt kiváltó lelki sérülésig és azt ki
tudjuk törölni a pszichéből, akkor magától a testi kórtól is
megszabadulhatunk.
A fentiek illusztrációjaként Sigmund Freud azt
az esetet mesélné el nekünk, mely idősebb kollégája, Breyer doktor praxisában
történt meg egy hölgybeteggel, aki nem mert vizet inni. A kiváltó ok felkutatására
Breyer doktor a hipnózist alkalmazta a hölgynél. Kiderült, hogy betege korában
egyszer látta, amint a szomszédék kutyája pohárból issza a vizet. A hölgy undort
kapott attól a gondolattól, hogy a szomszédok esetleg neki is ugyanabból a pohárból
adnának inni. Tekintve azonban, hogy jól nevelt volt, a hölgy látszólag nem reagált
az esetre. Később aztán fokozatosan el is felejtette a dolgot, de egy idő után már
semmiféle edényből nem volt képes inni. Megint csak a hipnózis segített. Ebben az
állapotban a hölgy elfogadta a vizet, sikerült kigyógyítani a hidrofóbiából.
A fentiek során sok neves gyógyászati szakemberrel
folytattunk konzultációt. Mindegyikük a maga módján értelmezte betegségeink
keletkezését. Viszont egyikük sem válaszolt arra a kérdésre, hogy az adott betegség
miért éppen nálam és miért éppen most lépett fel. Mindössze két ember,
akik nem is orvosok, Cyrill Parkinson és Lawrence Peter, fogja elmondani nekünk
mindazt,
amit tulajdonképpen magunk is sejtünk.
Parkinson
törvénye
Minden háziasszony átéli a csüggedés és kétségbeesés
pillanatait;
azonban mihelyt megosztja gondját valakivel, azonnal elmúlik a baj. Viszont van olyan
időszak is, amikor mégsem olyan egyszerű megbirkózni az unalommal és bánattal. Ilyen
esetben több megoldás is kínálkozik, melyek közül a legegyszerűbb, hogy fogjuk
magunkat és megbetegszünk. A mikrobák mindig jelen vannak, s az áldozat öntudatlanul
is akkor teszi le a fegyvert, amikor meg kell betegednie. A félreértések elkerülése
végett meg kívánjuk jegyezni, hogy ez egyáltalán nem szimulálás. A beteg állapota
valóban rossz, a tünetek valódiak, a betegség lefolyása a szokásos, s a
szövődmények is megegyeznek a tankönyvekben leírtakkal. Mégis az a helyzet, hogy nem
történt volna semmi, ha a beteg tudat alatt nem adta volna beleegyezését.
A betegség részben a pihenési
szükséglettel is megmagyarázható, de ebbe a képletbe részben a problémáktól való
menekülés is belejátszik. Amíg a beteg az ágyban fekszik, nemcsak a mindennapi
feladatok alól mentesül, hanem köznapi személyiségétől is megmenekülhet. Más
emberré válik, talán egyfajta mártírrá, akinek hősies példája másokat is
fellelkesít. Sápadtan, gyengén ugyan, de mégis mindig másokról gondoskodva, szentebb
minden mártírnál, bátrabb minden hősnél.
A hősiességnek persze ... nézőkre van szüksége. Lennie kell
valakiknek, akik mindezt látják és együttérzésükről tesznek tanúbizonyságot,
amikor a lázgörcs után a beteg ajkán megjelenik a megadás halvány mosolya. Mindehhez
közönség kell - ápolónők, orvosok, rokonság, - s annál jobb, minél nagyobb
számban. Minimum egy embernek azonban feltétlenül meg kell lennie, enélkül az egész
ügy értelmét veszti. És ez a minimum egy legtöbbször a férj vagy a feleség. Semmi
sem fenyegeti jobban a családi békét, mint ha az illető nem tudja eljátszani ezt a
szerepet úgy, ahogy az a forgatókönyvben meg vagyon írva.
A házastársi kapcsolat egyik szabálya, hogy egy adott pillanatban
csak az egyik félnek van joga betegnek lenni. Aki először kezd panaszkodni, annak van
elsőbbsége, míg a másik köteles egészségesnek maradni mindaddig, amíg a
képzeletbeli közlekedési lámpán meg nem jelenik a zöld jelzés. Akadnak persze
olyanok is, akik megszegik ezt a szabályt, s a piroson akarnak áthaladni. A kihágáskor
felhasznált fegyver ilyenkor például az alábbi párbeszéd:
– Jaj, Tomás, rosszul vagyok, szédül a fejem, félek, hogy
mindjárt elájulok.
– Én is rosszul vagyok, pont azt érzem, amit te, Márta. Igyunk
esetleg egy korty brandyt?
– Hánynom kell.
– Nekem is! Nyilván a ráksalátától. Mindjárt éreztem, hogy
rossz az íze.
– Alig ver a szívem, kihagy ...
– Az enyém is állandóan kihagy! Az emésztési zavaroktól van.
– Nem is tudom, megérem-e az estét. Isten a tanúm, teljes erőből
küzdök ellene, de ez a mellkasi fájdalom végez velem.
– Micsoda, te is ugyanezt érzed? Csak arra tudok gondolni,
nincs-e
trombózisom.
– Nem bírom tovább. Le kell feküdnöm.
– Én is lefekszem. De
előtte azért hívd ki az orvost, jó?
A szituáció, amelyben ez
a beszélgetés zajlik, nyilvánvalóan irreális. A férj és a feleség nem betegedhet
meg egyszerre. Tomás viselkedése felháborító, hiszen Márta kezdett el elsőként
panaszkodni. Amikor Márta azt mondta " rosszul vagyok, szédül a fejem...
stb.". Tomás köteles lett volna e jeladásra azt mondani "Feküdj le egy
kicsit, mindjárt hozok egy csésze teát". De ő fittyet hány kötelességére,
össze-vissza fecseg saját képzelt rosszullétéről. Mindennek megvan a maga
ideje.
Egyetlen férj sem merészel megbetegedni mindaddig, amíg a felesége beteg.
Cyrill Parkinson bizonyára arra
emlékeztetne bennünket, hogy egy ereje teljében levő férfi, akinek nincs halálos
betegsége, körülbelül addig él, ameddig akar, amíg valami is érdekli, végül pedig
akkor hal meg, amikor már mindennel torkig van, vagy az unalomtól.
Peter alapelve
Lawrence Peter szerint minden dolgozó addig emelkedik a hivatali
ranglétrán, amíg el nem éri az inkompetencia magaslatát - fizikai, társadalmi,
etikai, érzelmi vagy értelmi vonatkozásban. Az egyén akkor jut el inkompetenciája
elégtelenség fokára, amikor a szint, melyet kinevezése által meghaladott,
túlságosan magasnak bizonyul számára. Egy szerény körülmények között élő
ember, aki ésszerűen és magabiztosan rendelkezik meglévő javaival, akkor
lehetetlenül el anyagilag, amikor nagy örökséget nyer. Az az ember, aki
hozzáértésről tesz tanúbizonyságot egy adott katonai vagy politikai hierarchiában,
a várakozással ellentétben inkompetensnek bizonyulhat, ha egy utasítás végrehajtói
beosztásból irányítói posztra nevezik ki. Egy tekintélyes tudósból, akit egy
projektum irányítójává neveznek ki, alkalmatlan vezető válhat. Az efféle
előléptetések rendre váratlan alkalmatlanságot eredményeznek, mert olyan erényeket
kívánnak meg az egyéntől, melyekre nem volt szüksége a korábbi előléptetések
során.
Miután egy hivatalnok eljutott a
ranglétrának arra a fokára, ahol többé már nem kompetens, képtelenné válik
bármilyen hasznos munka kifejtésére. Mindez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy
aki elérte a számára legmagasabb beosztást– ahogy mondani szokás – a sikert, tehát végül is befutott a végállomásra, az a
tegnapi jó munkaerőből hirtelen semmittevővé vált. Szó sincs róla! Általában ő
továbbra is dolgozni akar. Továbbra is operatív. Néha még azt is hiszi, hogy tényleg
dolgozik, habár erőfeszítései igen kevés hasznot produkálnak.
Az ilyen hivatalnok előbb-utóbb rájön saját eredménytelenségére
és szenvedni kezd. Megállapítottam, írja Peter, hogy "sikeres" betegeim
feljegyzései között gyakori a gyomorfekélya görcsös vastagbélgyulladása vastagbél
nyálkahártya gyulladása, magas vérnyomásszékrekedés, hasmenés, gyakori vizelés,
fokozott hajlam az alkoholizmusra, túlzott táplálkozás, elhízás, étvágytalanság,
allergia, alacsony vérnyomás, görcsölés, álmatlanság, fáradékonyság, rendetlen
pulzus, és más érrendszeri betegségek, migrén, émelygés, hányás, hastáji
fájdalmak, szédülés, menstruációs zavarok, fülzúgás, tenyér, láb- és
hónaljizzadás stb., idegi eredetű ekcéma, impotencia. Mindezek a "siker"
tipikus betegségei, melyek minden szervi betegségtől függetlenül felléphetnek.
A Végállomás Szindrómában szenvedő betegek azt állítják, hogy
szakmai alkalmatlanságuk testi bajokra vezethető vissza. "Ha meg tudnék szabadulni
ezektől a fejfájásoktól, újra a munkámra tudnék koncentrálni." Egyes orvosok
készpénznek veszik az ilyen okfejtéseket és anélkül fognak hozzá a gyógyításhoz,
hogy kiderítenék az okokat. Orvosságokat írnak fel, meghatározzák a gyógymódot,
melyek esetleg jó eredményeket hoznak, de csak átmenetileg.
Az olyan jótanácsok sem segítenek, mint "Vegye könnyedén a
dolgokat", "Ne hajtsa agyon magát", "Tanuljon meg relaxálni".
Az efféle vigasztalás semmit sem segít. Sokan, akik a Végállomás Szindrómában
szenvednek éppen attól betegek, mert nagyon is jól tudják, milyen kevés hasznot
hajtanak munkahelyükön.
Gyakoriak az ilyen fenyegetések: "Ha így folytatja, nem kerüli
el a kórházat"; "Fogja vissza a tempót, mert különben komolyabb rohamokra
is számíthat". Ez is teljesen felesleges. A beteg csak arra képes, hogy
"ugyanúgy folytasson mindent tovább".
A jótanácsok egy másik válfaja az önmegtartóztatásra való
felszólítás: "fogja magát diétára", "ne vigye túlzásba az
ivást", "szokjon le a dohányzásról", "hagyjon fel az éjszakai
szórakozással", "az ágytorna nem magának való". Általában ez is
hasztalan. A Végállomás Szindrómában szenvedő beteget enélkül is eléggé
lesújtja, hogy a munkája nem nyújt semmi örömet. Miért mondjon le a munkahelyen
kívüli örömökről is?
Külön csoportba tartoznak azok az orvosok, akik a Végállomás
Szindrómában szenvedő beteget megvizsgálva semmilyen szervi bajt nem találnak, s
arról igyekeznek őt meggyőzni, hogy minden rendben van náluk. "Higgye el, minden
rendben van. Elég, ha szedi ezt a nyugtatót". "Hagyjon fel az
aggodalmaskodással. Az egész csak képzelődés. Az idegei nincsenek rendben". Az
efféle jótanács hosszútávon semmit sem ér. A beteg tudja, hogy nincs jól, s ha az
orvos másként tartja, annál rosszabb. A dolog általában azzal végződik, hogy
megrendül a beteg bizalma és másik orvost keres magának, aki "képes kideríteni
a betegségemet".
A Végállomás Szindrómában szenvedő beteg előszeretettel
dicsekszik betegségével. Fonák módon a szakértelmét fitogtatja, s igyekszik úgy
tálalni a dolgot, mintha az ő fekélye szörnyűbb, szívrohamai erősebbek lennének,
mint barátainak.
Milyen tanulság szűrhető le a szépszámú szakemberrel rögtönzött
interjú alapján?
A következő: csak feltételezéseink lehetnek, miért
betegedtünk meg az adott betegségben, de egyetlen professzor vagy
"parafenomén" sem képes e kérdésre konkrét, világos választ adni. Az
emberiség úgy próbálja meghatározni, mi a betegség, mint amikor a vakok
tapogatással igyekeznek kideríteni, milyen is az elefánt.
A betegség oka valószínűleg a puszta tény, hogy az ember
tökéletlen, labilis természeti lény.
Olyan ez, mint a vihar, a zivatar meg a jó idő. Az egyetlen, amiben
biztosak lehetünk, hogy a betegség nem más, mint az egészség hiánya.
De azért nem kell mindjárt a halottkémért küldeni. Az emberi
tudatlanság nem zavarja meg sok társunkat abban, hogy nagyobb betegségek nélkül
viszonylag sokáig éljenek. Próbáljuk meg kitalálni, vajon hogyan kerülhetnénk bele
mi is ebbe a csoportba.
Mi az, ami ehhez szükségeltetik? Mindenek előtt küzdjünk aktívan
a betegség ellen, s ne hagyatkozzunk csupán az orvosra meg a természetgyógyászra.
A fiziológusok elvégeztek egy kísérletet. Kutyákat vittek a
macskák közé. Azoknál a macskáknál, amelyek felvették a harcot, fenyegetően
fújtak a kutyákra, nőtt a pulzusszám és a vérnyomás. De mihelyt elvitték a
kutyákat, a vérnyomás visszatért az eredeti értékre.
A vérnyomás növekedés ebben az esetben egy természetes vegetatív
reakció részeleme volt. Viszont azoknál a macskáknál, amelyek a kutya megjelenésekor
passzívan behúzódtak a sarokba és panaszosan nyávogtak, még hosszú ideig magas
maradt a vérnyomás. Ez esetben tehát nem az alkalmazkodás funkcióját töltötte be,
hanem csupán az önszabályozó mechanizmus rendellenességét tükrözte. A
későbbiekben állandósult a magas vérnyomás.
A betegségek, mint a kutyák, általában csak azokat támadják meg,
akik félnek tőlük.
Ha felvesszük a küzdelmet a betegség ellen, akkor aktivitásunk
eredményeképpen működésbe lépnek szervezetünk önszabályozó mechanizmusai. Ha
viszont passzívak vagyunk, s csak szerencsétlenségünkre és az orvosok hanyagságára
tudunk panaszkodni, akkor – ahogy a kínaiak mondanák – legyengítjük védelmező "csi"-nket és örökké csak
betegeskedni fogunk.
Egészségünk kulcsa a saját kezünkben van! Ha Ön egyetért ezzel,
lapozza fel a következő fejezetet.
|